„Te disszidens vagy?” – tette fel a kérdést egy újságíró Milan Kunderának , amikor az 1970-es évek közepén Franciaországba száműzték szülőhazájából, Csehszlovákiából. „Nem, én író vagyok” – válaszolta A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyv szerzője . Nem mintha közömbös lett volna a cseh rezsimmel belülről ellenzők sorsa iránt, de óvakodott attól, hogy egy politikai címkét ragaszkodjanak egy regényhez, általánosabban pedig az üzenetet hordozó irodalomhoz, a politikai szolgálatban álló művészethez ötlet.
Milan Kundera. Fénykép: Gallimard/Profimedia/Shutterstock
Jacques Rupnik
Új életet kap Milan Kundera cseh író 1980-as esszéje a kelet és nyugat közé rekedt népekről
Kultúránk lemorzsolódása az elcsatolt területeken az elmúlt évtizedekben döbbenetes méreteket öltött. A húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest napjainkban a Felvidéken százezerrel, Erdélyben pedig kétszázezerrel kevesebb magyar él. A globalista ködösítésnek kiszolgáltatott nagyvilágnak tudnia kell, hogy ami nekünk itt a Kárpát-medencében drámai fejlemény, az a nemzeti kultúrákból táplálkozó egyetemes civilizációnak szintén hatalmas veszteség. Hogyan lehetne ezen az enyészettnek kitett állapoton javítani? Határmódosítási lehetőségek híján egyértelmű, hogy maximális jogokat biztosító autonómiával.
Ennek a kudarcnak és végső botránynak az egyik alapvető oka az Egyesült Államok militarizmusának velejárója. Az amerikai militarizmus és más nyugati kapitalista államok militarizmusa nem a „katonai” vagy a „védelem” konvencionális értelmezéséről szól a nemzetek megvédése, sőt a háborúk tényleges megnyerése céljából. Az amerikai és nyugati militarizmus elsődleges célja a magánvállalatok, a hadiipari komplexum profitszerzése. Írja Finian Cunningham a Strategic Culture oldalán.