Csermák Zoltán és Váradi Levente szerzőpáros Bölcsőnk a jövő című könyve jutott el hozzám. Az előszóból megtudjuk, hogy a kötet a megalakulásának huszadik évfordulóját ünneplő Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület „Közelítés” című programjának fontos állomása. Megalakulásakor célul tűzte ki: a művészet értékfeltáró közvetítés örökítő szerepének megismertetését és támogatását az anyaországban a Kárpát-medencében a diaszpórában élő magyarság körében. A könyvet olvasva érezhető az erdélyi néphagyományokat ismerő és tisztelő Csermák Zoltán határtalan szeretete a művészet és őseink hagyatéka iránt. A budapesti Hagyományok Házának a sajtósa, akiről elmondhatjuk, hogy az intézet az egyik legjobb embert találta meg a célra, a Kárpát-medence magyar kultúrájának és magyar nyelvű sajtójának széleskörű ismerője.
Hogyan került kapcsolatba a faluval? Kérdeztük Csermák Zoltánt.
Kiscsősz, a neve is utal egykori lakóinak foglalkozására csőszök lakták, egy kis szolgáló falu volt a Somló hegy lábánál, Ez az a társadalmi réteg amelyik igazán soha nem szegett fejet és nem hajolt meg, egész életében anyagi gondokkal küzdött. Az utóbbi évtizedekben úgy nézett ki, hogy halálra van ítélve. Ebbe a faluba vitt életet Kovács Norbert Cimbi által vezetett Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület úgy hogy megújította a falut és a lakóinak életcél adott. Az 51 éves néptáncos és koreográfus életútja összeforrt a hagyományőrzéssel. Pályájának kezdete Ajkához kötődik, munkája Kiscsőszön teljesedik ki.
Váradi Levente barátom aki az illusztrációkat készített, lelkesen beszélt az újjászületett faluról, felajánlotta szívesen elvinne engemet oda. Egy keveset motoszkált bennem a szkepticizmus, de neki volt igaza egy olyan falut ismerhettem meg, amelyik az általa készített képeknek tökéletes lenyomata. Egy filozófiát fejezett ki, hogy éljünk a közösségért. Amint megismertem a falut rögtön tudtam, hogy pappírra fogom vetni az érzéseimet, benyomásaimat, ami a faluval történt találkozásom hagyott bennem.
Manapság amikor a közöny elhatalmasodott közöttünk ottjártamkor egy olyan emberrel találkozhattam, Kovács Norbert Cimbi személyiségében, a falú felvirágoztatására tette fel az életét. Nem gyűjtött vagyont viszont polgármesterként is teljes mellszélességgel folytatta elképzelését. Ma már jó ott lakni, a házaknak az értéke megnőtt, és egy a világtól elzárt halálra ítélt faluból egy virágzó közösség nőt ki és a híre már nemcsak a határon belül határon túl is ismert. Manapság már több tízezer ember látogat a faluba múzeuma, vendégháza van táborokat szerveznek, az alvó falut a hagyományőrzés szolgálatába állították.
Jobbról balra: Váradi Levente, Kovács Norbert Cimbi, Csermák Zoltán
Kiket ismerhet meg az olvasó ha belelapoz a könyvbe?
Megszólalnak benne a nagy öregek a faluból Borbács László a vadász, aki valamikor Ikarus 55 turistabuszon járta a világot, a 84 éves Végh Lajos a legöregebb lakos, megszólal a plébános Bali Tibor plébános atya, aki azt vallotta, „én azért élek, hogy visszamosolyogjak”, sajnos már azóta nincs köztünk. Megismerhetjük a 70 éves Szalai Jeromos atyát is, akinek a hobbija a böllérkedés. Nem álltam meg és megkérdeztem, hát nem tartja a papi mivoltjától távol a böllérkedést? Igen szoktam enni húst és sütni is, egy kicsit álszentek vagyunk és ezért érezzük ellentétesnek a hivatásommal. Az édesapjától örökölte a mesterséget, ami számára hobbi lett. Megszólal Orsós Ervin a híres cigányzenész, aki manapság a cigány-roma társadalom elismert képviselője, nagyon sok helyen megfordul és játszik. Pápai Mihálynét, a nőt is megismerhetjük, aki csak férjének nem adott kosarat. A kosárfonás mesterségét édesapjától tanulta. Mindegyik életutat a szerző egy egy külön alkotásként mutat be, így ismerjük meg Almási Oszkó Jánost, a kovácsot, Molnár Tamás asztalost. Az olvasó még megismerheti Topár Zsolt lovasterapeutát aki több embernek adta vissza a mozgását és számos fiatalnak tudott egészséget varázsolni a beteg testében.
A könyvben található művészien elkészített illusztrációk Váradi levente munkáját dicsérik.
Ez a könyv egy kicsit lenyomata az egész környéknek, egy kis mozi. Manapság érezzük látjuk, hogy a filmekben mintát keresnek az emberek életükhöz, ha elolvassuk a könyvet akkor biztos, egy kicsit többek leszünk mert példaképekre lelünk, amelyre szükségünk van a rohanó világban és a sorok olvasásakor bizton találunk is.
Sajnos ide hozzánk nem jut el a könyv, hogy minél többen ismerjék meg ezt a csodát, hátha itt Háromszéken is születnének Kovács Norbert Cimbik, akik életet vinnének a falvakba.
Tóth
Képeket a szerző készítette