Bonyhán „árva” Bethlen Kata szülőházát látogattuk meg, helyesebben fogalmazva meglátogattuk, rá is találtunk a nemrég felújított kastélyra, amelyet nagy pompával és mintegy ötezres tömeg és a fontos politikusok, egyházi elöljárók és érdeklődők jelenlétében adtak használatba. Miután háromszáz kilométert utaztunk zárt kapu fogadott az avató ünnepség másnapján. Gondolom a cím furán hat, ha nem is a korabeli hangulattal találkozik az ember de biztos van a falakban  valami megfoghatatlan kiáramló erő még 300 év után is.

Erről szerettem volna írni és a jelenkori történetéről a kastélynak. Előkerült egy ember. Igyekeztem meggyőzni, hogy messziről jöttünk háromszáz kilométert utaztunk, újságíró vagyok. Hajthatatlan maradt, nem engedett be, elmondta ő nem engedhet be senkit.  Néhány perces beszélgetés után a helybeli református lelkipásztorhoz utasított, akitől megtudtam, hogy a Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke, Borsos Melinda az aki engedélyt adhat, hogy meglátogassuk a kastélyt. Kaptam egy telefon számot amelyen kereshetem az  elnök asszonyt. 
Mindenre számítottam csak arra nem, hogy az ünnepségen oly szép szavakat hallatott az elnök asszony nem lesz kegyes engedélyt adni a látogatásra. Így beszélt a jelenről: „Árva Bethlen Kata életét és munkásságát mutattuk be, erre emlékeztettünk. Közben terveztük és álmodtunk. Most kijelenthetjük, hogy az álmok valóra válnak, és a mi álmunk megvalósítása mellé sokan odaálltak. A felújított kastélyban múzeum, közösségi tér és vendégszobák vannak, most már csak meg kell tölteni tartalommal. Mindezért Istené a dicsőség, aki teremtett, fenntart, és bölcsen igazgat” (olvasható a Székelyhon.ro portál cikkében).
Ő is akár a az őr hajthatatlan maradt és azt mondta, hogy nincsenek felkészülve a látogatók fogadására ezért nem mehetünk be. Kijelentése bizarr volt számomra, mert ha van egy őr, aki kísérhet minket és egy nappal azelőtt több ezer ember kapott bebocsátást mi miért nem. Közben néhány kíváncsiskodó falubeli oda került hozzánk. Epésen az egyik megjegyezte a „tegnap azért lehetett bemenni, mert szükség volt az adomány gyűjtésre”. 
Azt se hittem volna, hogy az elnök asszony, széles körben Erdélyben nem szeretné megosztani a kastélynak jelenét, múltját és tudatni az emberekben azt a temérdek energiát, munkát, amit befektettek a felújításba. 

Csalódtam, de megígérem visszatérek Bonyhára annak a reményében, hogy meglátogathatom a kastélyt.

***
Árva Bethlen Kata 1700-ban született a Maros megyei Bonyhán, a Kis-Küküllő partján, s atyja, a vármegye főispánja már 17 évesen hozzáadta Haller László grófhoz. Három gyerekük is született egymás után, majd 1719 végén már kísérhette is ki Kata asszony a férjét a temetőbe. Aztán majd három esztendeig hordta az özvegyi fátylat, ekkor érkezett meg életébe a szintén megözvegyült Teleki József főispán. Második házassága alatt Teleki Józseffel  tíz gyereket, öt fiút és öt lányt szül  1722 és 1732 között. Meghalt: 1759. július 29., Fogarason.

Tóth