Brutális, ami az ország felé közelít…a veszélyhelyzet szerint tíz megyére adtak ki riasztást…kettészakad az ország…vasárnap régen látott és kellemetlen vendég érkezik” -félelmetes üzenetekkel csipog rám az okostelefon. Ülök az energiaválság sújtotta, alig fűtött szobában és remegve várom a közelítő órákat. Netán meteorit rajjal ütközünk, vagy orkán tépi ki a kert közepén álló hatalmas magashegyi fekete kőris fát, de nem. A megannyi vészjósló címre rákattintva csak arról értesülök, hogy megérkezik térségünkbe a várva várt eső, némi széllel persze, mert mi más sodorná fölénk a nedvességet hozó felhőket. Ezen kívül a tájra leszáll a novemberi köd. Látom az erdőt, amint elégedetten magába szívja az áldásos nedvességet, a szitálás teleszórja az alját friss, ehető gombákkal, peregnek a levelek, a természet készülődik a télre, elvégre Mindszent hava van.
