„Te disszidens vagy?” – tette fel a kérdést egy újságíró Milan Kunderának , amikor az 1970-es évek közepén Franciaországba száműzték szülőhazájából, Csehszlovákiából. „Nem, én író vagyok” – válaszolta A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyv szerzője . Nem mintha közömbös lett volna a cseh rezsimmel belülről ellenzők sorsa iránt, de óvakodott attól, hogy egy politikai címkét ragaszkodjanak egy regényhez, általánosabban pedig az üzenetet hordozó irodalomhoz, a politikai szolgálatban álló művészethez ötlet.
Az utóbbi időben egyre több hír jelenik meg a hazai és a világsajtóban egyaránt egy közép-ázsiai országról, Kazahsztánról. A világ 9. legnagyobb területű állama hatalmas kőolaj, földgáz és ásványkincskészletekkel rendelkezik, ezért a nemzetközi piacok és a befektetők számára rendkívül felértékelődött. De nem csak nekik! Az európai toplistás turisztikai helyek zsúfoltságától, a turistákra kivetett extraadóktól, a helyi lakósok közutálatától menekülő utazóközönség részére Kazahsztán egy felfedezetlen paradicsom, gyönyörű tájakkal, gazdag történelemmel és kultúrával. Szerencsésnek tartom magam, hogy egy újságíróknak szervezett síverseny apropóján ellátogathattam Almatiba, az egykori kazah fővárosba és megismerhettem ennek a méltatlanul elfelejtett országnak egy kis szegletét.
