Első fejezet: Világink ma, amiben élünk

Második fejezet: Világunk ma amiben élünk. Második fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

Harmadik fejezet: Világunk ma amiben élünk. Harmadik fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

Az előbbi fejezetekben az első világháború és az amerikai birodalom puha hatalmi befolyását láthattuk. Európa túlzott függősége gazdasági válsághoz vezetett. Torz gazdasági viszonyokat hozott létre a békeszerződés és a gazdaság újraindítását célzó hitelezés.

„A második világháborút nem Hitler, hanem Versailles robbantotta ki.”

Versailles béke eredménye, csak fegyverszünet volt.
Semmilyen szempontból nem volt megfelelő a „Nagy Játszma” szereplőinek, de a kis országoknak sem.

A német császár, Ferenc József, Wilson, Hitler, Roosevelt, Churchill, Sztálin csak emberek voltak akik azért lettek a színpadon, hogy ő neveiket jegyezzék meg, az igazi tettesek ezek mögött bújtak meg névtelenül. Arra is nagyon jók voltak, hogy mikor a sínről lelépnek a tömeg azt higgye, hogy valaminek vége lett

A folytatásban szó lesz a második világháborúról, valamint arról mi  volt a Marshall terv célja, a háborúban befektető cégek bankok függetlenül attól, hogy melyik oldalon állt végig együtt működött és profitált a háborúból. Ha megfigyeljük az összehasonlító táblázatot az első és második világ égés alatt kik dobták össze a pénzt, elgondolkodhatunk, hogy kik irányították 50 éven át a világot. A fent felsorolt emberek…?

A második világégés

Amerika gazdasága akadozni kezdett váltságba kerültek magával rántotta Németországot, az egész rendszer összeomlott.

Röviden:

- Az amerikai bankok kölcsönből fizette fizettea jóvátételeket az antant országoknak, főként Franciaországnak és Nagy-Britanniának.
- Az antant országai ebből törlesztették saját háborús adósságait az Amerika felé. Nem terhelte az adósságfizetés a gazdaságot, tehát a belső gazdasága tehermentesen tudott működni.
- Németek is a hitel egy részéből fenntarthatták a gazdaságukat.
-Ez a körforgás tartotta életben az 1920-as évek nemzetközi pénzügyi rendszerét – amíg be nem robbant a nagy gazdasági világválság.

A New York-i tőzsde 1929 októberében összeomlott, ami elindította az első globális válságát világgazdaságban. A hitelek folyósítása leállt recesszióba sodorta az országokat.

A láncreakció a háború felé

Az 1919 utáni helyzet:

- Németországot lefegyverezték megfosztották katonai potenciáljától. A katonai erejét korlátozták, csupán 100 000 fős hadserege lehetett, nem rendelkezhet légierővel, nehézfegyverekkel.
- Ez a német társadalomban megalázottságérzést és „revansvágyat” szült – nemcsak a nemzetérzelmű polgárokban, hanem általában a közvéleményben is. A csatlós államokra is ez volt jellemző.
- Németországra 132 milliárd aranymárkányi jóvátételt róttak ki. Ez óriási terhet jelentett a gazdaságnak, hiperinflációt, belső destabilizációt okozott.
- A győztes hatalmak gazdasága sem épült abban az ütemben, hogy stabil állapot alakuljon ki. Az egész rendszer egy túlterhelt, adósságspirálban küszködött.
- Az etnikai viszonyokat nem vették figyelembe. Az új határokat ráerőltették és a hirdetett önrendelkezés ellenében, csak ott érvényesült, ahol a győztesek érdekei úgy kívánták.
- Tévedés volt Kelet-Európában soknemzetiségű államok kialakítása Csehszlovákia, Jugoszlávia és aránytalanul megnövelni Románia területét, ez „revansvágyat” szült – nemcsak a nemzetérzelmű polgárokban, hanem általában a közvéleményben is. Területi revíziós igényeket szült, mindenki valakinek ellensége lett.
- Nagy-Britannia és Franciaország nem volt már képes megőrizni birodalmi státuszát, sem gazdasági, sem katonai hátterük nem volt.
- Amerika átvette a vezető szerepet de egyet hátralépett. Nem ratifikálta Versailles-i szerződést, és nem csatlakozott a Népszövetséghez. Nem érdekelte a gazdasági hasznon kívül semmi így az új világhatalom nem vállalt felelősséget a háború utáni helyzet rendezésében..
- Szovjetunió nem vett részt a versailles-i békealkotásban. Nyugat nem tartotta partnernek, hanem elszigetelte, félve a kommunizmustól. Paradox módon egyre erősebbé vált.

Egy mondatban összefoglalva, a nyugati hatalmak képtelenek voltak stabilizáló szerepet játszani, inkább saját érdekeiket védték.

Németország, felé küldött pénzforrások befagyasztása gazdasági összeomláshoz vezetett, Hitler és a nacionalizmus felemelkedése. A weimari köztársaság bukása. 1933-ban Adolf Hitler hatalomra került, és létrejött a nemzetiszocialista diktatúra. A kiábrándult németek tömegesen fordultak a radikális pártok felé.
Olaszország, Mussolini fasiszta rendszere megerősödik, ami még 1922-ben kezdődött, de a 30-as években teljesedik ki. Mussolini álma az új Római Birodalom.

Spanyolország, polgárháborús helyzet Franco vezette diktatúra. Európa ideológiai próbaterülete lett. A nácik és a fasiszták Franco oldalán, a Szovjetunió a köztársaság mellett avatkozott be.

Ausztriát és a többi Kelet-európai országokat a válság gazdaságilag meggyengítette és államcsőd közeli helyzetbe sodorta. Tekintélyelvű rendszerek alakultak ki. A kialakult politikai helyzet gyakran Németország felé sodorta őket.
Latin-Amerika, Ázsia: nyersanyagárak zuhantak, az ettől függő országok megrendültek.

Amerika, Franklin D. Roosevelt elindította a New Deal programot (1933-tól), ami állami beruházásokkal próbálta újraindítani a gazdaságot, ez is csak az ő hatalmát erősítette.

 

Összehasonlítva a két világháború előtti helyzetet, ugyanazok az ambíciók vezérelték a nagyhatalmakat, mint a 20. század elején.

 

 

Első világháború előtt	Két háború között (1920–1939)
Birodalmak versengése	Birodalmi revíziók, befolyási zónák újrarendezése
Fegyverkezés	Újrafegyverkezés
Szövetségi rendszerek	Tömbösödések
Diplomáciai játszmák	Megnemtámadási egyezmények
Terjeszkedés, agresszió	Mandzsúria (1931), Etiópia (1935), Rajna-vidék (1936), Ausztria annektálása (1938), Franciaország és Belgium megszállta a Ruhr-vidéket, 1939 márciusában Hitler elfoglalta Csehországot

 

A világ nem volt megelégedve a versailles-i béke eredményével, megindult a revizionista propaganda. Egyre hangosabb lett a világ újra felosztásának az igénye, ez megindította az államok tömbösödését:

A tengelyhatalmak: Németország, Olaszország és Japán szövetségéből álltak. Ezt a szövetséget a közös ideológia a fasiszta ideológia és militarista politika, a terjeszkedési vágy és a versailles-i békeszerződés okozta elégedetlenség kovácsolta össze. A tengelyhatalmak célja a világ újrafelosztása és a saját befolyási övezetük kiterjesztése volt.

Antant utódállamai:
Nagy-Britannia és Franciaország, a győztes antant hatalmak, továbbra is jelentős befolyással rendelkeztek a világpolitikában.

Azonban a gazdasági válság és a belső politikai problémák miatt a két ország befolyása csökkent.

A két ország próbálta a korábbi szövetségi rendszereit fenntartani, de egyre nehezebb helyzetbe kerültek a Tengelyhatalmak terjeszkedése miatt.

Szovjetunió:

A Szovjetunió a kommunista ideológia alapján szerveződött, és a világkommunizmus terjesztését tűzte ki célul. Sztálin vezetése alatt a Szovjetunió egyre inkább izolálódott a nyugati hatalmaktól, de egyre nagyobb befolyást szerzett Kelet-Európában. A Szovjetunió kezdetben idegenkedett a nyugati hatalmaktól, de a Német terjeszkedés miatt, egyre inkább nyitottá vált az együttműködésre.

Egyesült Államok:

Az Egyesült Államok a gazdasági válság után izolációs politikát folytatott, és igyekezett távol maradni az európai konfliktusoktól. Azonban a tengelyhatalmak terjeszkedése és a háborús fenyegetés miatt az USA veszélyeztetve látta az alakuló birodalmi ambícióit és egyre inkább bekapcsolódott az alakuló háborús politikába.

Kisebb államok:

A kisebb államok, különösen Kelet-Európában, nehéz helyzetbe kerültek a nagyhatalmak közötti versengésben. Megpróbáltak semlegesek maradni, de végül a nagyhatalmak befolyása alá kerültek. Magyarország a Németország felé hajlott, Románia a hintapolitikát választotta a német és az antant utódállamai valamint a Szovjetunió között.

A békeszerződés után rövid időre megindul az agresszió az államok között. 1923. január 11-én

a Ruhr-vidék megszállása kezdődött, amikor francia és belga csapatok vonultak be a területre. A megszállás célja az volt, hogy a német kormány által elmaradt jóvátételi részletek miatt lefoglalják a térség ipari termelését. A francia és belga csapatok végül 1925 augusztusában vonultak ki a megszállt területekről.

Wilson által erőltetett Népszövetség volt a példája a békeszerződés gyengeségének. Egyetlen egy esetben sem tudott és nem is akart fellépni a terjeszkedő politikával szemben, az államok nem is vették komolyan.

Japán, terjeszkedik Ázsiában megszállta Mandzsúriát 1931, Kína északkeleti tartományát. A japánok bábállamot hoztak létre Mandzsukuo néven. A Népszövetség elítélte Japán agresszióját, de nem tett hatékony lépéseket a megszállás megállítására. Ez az esemény megmutatta a szövetség gyengeségét és a nemzetközi közösség tehetetlenségét a terjeszkedő hatalmakkal szemben.

Olaszország, Mussolini vezetése alatt, 1935-ben megtámadta Etiópiát, hogy gyarmatot szerezzen és növelje presztízsét. A Népszövetség szankciókat vezetett be Olaszország ellen, de ezek nem voltak hatékonyak.

Hitler megszegte a versailles-i békeszerződést, és német csapatokat küldött a demilitarizált Rajna-vidékre 1936-ban. Franciaország és Nagy-Britannia nem reagáltak erőteljesen, ami Hitler további agresszióját bátorította. Ez az esemény jelentős lépés volt Németország katonai megerősödése felé.

Hitler bekebelezte Ausztriát a Német Birodalomba (Anschluss) 1938-ban. Bár a versailles-i békeszerződés tiltotta az osztrák-német egyesülést, a nyugati hatalmak ismét nem tettek semmit. Az ez tovább növelte Németország területét és erejét.
1939 márciusában Hitler elfoglalta Csehországot. A háború gyakorlatilag már elkerülhetetlenné vált.

1939. szeptember 1.: Németország megtámadja Lengyelországot. Ezt a dátumot jegyzik, mint a második világháború kirobbanásának időpontját.

Hitleri és a náci ideológia szerint a német népnek joga van terjeszkedni Kelet-Európában. Annak, hogy Lengyelország volt az első célpont propaganda jellege is volt a revansista hangulatot elégítették vele. Jelentős lengyel területek korábban a Német Birodalomhoz tartoztak, a versailles-i békeszerződés után csatolták el. Azonban Lengyelország elhelyezkedése kulcsfontosságú volt Németország számára a Szovjetunió felé történő terjeszkedéshez. Földrajzi adottságai kedveztek a német hadvezetés által alkalmazott villámháború taktikájának. Az 1939. augusztus 23-ai Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka biztosította Németország számára, hogy a Szovjetunió nem fog beavatkozni a lengyel hadjáratba. A náci vezetés abban bízott, hogy ez lehetőséget ad egy gyors, győzelemre.

Nem lesz szó hosszasan a háború lefolyásáról, erről könyvtárnyi irodalom és történet született.

Röviden összefoglalva a háború főbb mozzanatai:
1939. szeptember 1. a háború kitörésének megnevezett dátum. Németország lerohanja Lengyelországot. Szeptember 17. Szovjetunió keleti irányból szintén megtámadja Lengyelországot (a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka alapján). 1940 Németország lerohanja Dániát, Norvégiát, majd Franciaországot. A britek egyedül maradnak a harcban (Dunkerque evakuálása, majd a brit csata). 1941 Németország elfoglalja Jugoszláviát és Görögországot. 1941. június 22. Hitler megtámadja a Szovjetuniót.

1941. december 7. Japán megtámadja az amerikai Pearl Harbor támaszpontot. Amerika belép a háborúba. 1942. június 4. – június 7. a Midway-szigeteki döntő amerikai győzelem Japán felett. 1942. július 17. – 1943. február 2. Sztálingrádi csata, a Vörös Hadsereg megállítja és visszaveri a német csapatokat. 1942. október 23. – november 4. El-Alameini (Észak-Afrika) brit győzelem. 1943. szeptember 8. Olaszország kapitulál. 1944. június 6. a Normandiai partraszállás, megnyítják a nyugati frontot. 1945. május 8-án Németország feltétel nélkül kapitulál. 1945. augusztus Amerika atombombát dob Hirosimára és Nagaszakira.

Azóta is vitatott téma, nem volt szükséges. Amerika kipróbálta az atombomba hatását és megmutatta, hogy atomhatalom. Példát statuált, első lépés a hidegháború felé. Érvényesült megint az angolszász elképzelés „mindenütt lehet öldökölni, csak ősi angol nyelvterületen nem”.

1945. szeptember 2-án Japán is kapitulál. Vége a második világháborúnak.

Törökország, semleges maradt 1945 februárjáig ekkor belépett a háborúba a szövetségesek oldalán, szimbolikus lépésként, hogy ott legyen a háború utáni rendezésben, ENSZ alapító tag lett.

Kína 1937-től már háborúban állt Japánnal a második kínai–japán háború a világháború keleti szárnya. Július 7-én kezdődött, amikor a japán csapatok támadást indítottak Kína ellen.

Célja Kína fölötti hatalom megszerzése volt, amely végül a Kínai Köztársaság (Tajvan) és a Kínai Népköztársaság közötti megosztottsághoz vezetett. Brutális harcok folytak, amely 14 millió kínai életébe került.

Kína a szövetségesek oldalán harcolt a második világháborúban, de a háború során a belső politikai feszültségek is fokozódtak, különösen a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Nemzeti Párt között.

A háború végén, 1945 szeptemberében, Kína győzelmet aratott a japánok felett, de a belső konfliktusok továbbra is megmaradtak.

 

Ismerjük a sokszor emlegetett Raimondo Montecuccoli a 17. századi véleményét „A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz”, de a 20. század bebizonyította, még az is megengedett, hogy a szemben álló felek a profit érdekében egymással üzleteljenek.

Az első világháború esetében már láttuk, hogy miért hitelezték, finanszírozták a bankok és cégek az öldöklést. A második nagy égéskor se volt másként, legtöbb esetben ugyanazok a szereplők, mint az első nagy háborúban.

A második világháborút finanszírozó cégek
Németország

IG Farben: Óriásvegyipari konszern, amely például a Zyklon B gáz gyártásában is közreműködött, de üzemanyagot, gumit, festékeket is előállított a Wehrmacht számára.

Krupp: Fegyvergyártás és nehézipar – harckocsik, tüzérségi eszközök gyártója.

Daimler-Benz, BMW, Volkswagen: Gépjárművek és hadiipari eszközök gyártása.

Deutsche Bank és Dresdner Bank: Pénzügyi háttértámogatás, zsidó vállalatok elkobzása, náci kötvények finanszírozása.

Reichsbank (német állami bank): Hivatalos központi bank, kulcsszereplő a háborús költségvetés finanszírozásában.

Hugo Boss: Az SS és más náci szervezetek egyenruháit gyártotta.

Japán

Mitsubishi, Mitsui, Sumitomo: Ipari konglomerátumok (zaibatsuk), amelyek hajókat, repülőket, fegyvereket gyártottak.

Yokohama Specie Bank: Japán tengerentúli terjeszkedésének pénzügyi eszköze.

Nippon Steel: Acélgyártás a hadiiparnak.

 

Amerika

Ford Motor Company: Hadijárművek, dzsipek, repülőgépmotorok gyártása.

General Motors: Tankok, repülők, teherautók gyártása.

Boeing, Lockheed, Grumman: Repülőgépgyártás.

Standard Oil (ma ExxonMobil): Üzemanyag, kenőanyagok.

DuPont: Robbanóanyagok, lőpor, műanyagok (pl. Teflon, nejlon).

Chase Bank, J.P. Morgan: Háborús kötvények vásárlása, állami hitelezés támogatása.

Federal Reserve: A hadigazdálkodás pénzügyi hátterének biztosítása.

 

Nagy-Britannia

Rolls-Royce: Repülőgépmotorok (pl. Spitfire-hajtóművek).

Vickers-Armstrong: Fegyvergyártás, hajóépítés.

Barclays, Lloyds Bank: Háborús finanszírozás támogatása.

 

Szovjetunió

Minden állami irányítás alatt állt nagyvállalat.

Gosbank: A szovjet állami bank, a gazdaság teljes pénzügyi irányítója.

 

Több amerikai nagyvállalat üzleti kapcsolatban állt a náci Németországgal a második világháború előtt, sőt egyes esetekben a háború idején is. Semmi más nem érdekli ezeket a cégeket csak a profit és a háború utáni hatalom. Nézünk meg néhányat:

A Ford német leányvállalata 100%-ban az anyacég tulajdonában volt egészen 1941-ig. A cég katonai teherautókat gyártott a német csapatok számára.

General Motors (GM) tulajdonosa volt az Opel autógyárnak, amely a náci hadsereg egyik fő járműbeszállítója volt. A háború előtt a GM vezetése elismerően nyilatkozott Hitler gazdasági programjáról. A második világháború alatt is profitált a német üzletből egészen 1941-ig, az amerikai hadba lépésig.

Standard Oil (Rockefeller érdekeltség) A vállalat licencszerződéseket kötött a német IG Farbennel szintetikus üzemanyag, gumi gyártásra.

A háború alatt is folytatott közvetett kereskedelmet Németországgal Latin-Amerikán keresztül.

A Standard Oil szerepe különösen érdekes, mert a náci hadigépezet részben ezen technológiák révén maradhatott működőképes a nyersanyag-embargók ellenére. (Erről később még szót ejtünk.)
Chase Bank (ma JPMorgan Chase) a háború előtt és elején segített náci szervezeteknek pénzügyi tranzakciókban, zsidó vagyonok lefoglalásában is közreműködött. A háború kitörése után is fenntartotta németországi fiókjait csak nemzetközi nyomásra állította le az együttműködést.

Az IBM leányvállalata, Dehomag, kulcsszerepet játszott a zsidók nyilvántartásában és a német bürokrácia gépesítésében. A lyukkártyás rendszerét a koncentrációs táborok adminisztrációjához is használták. A vállalat azt állította, hogy a háború alatt elveszítette az ellenőrzést németországi működése fölött, de az utólag előkerült dokumentumok ezt cáfolták.

Az első és második világháború során számos bank, nagyvállalat és ipari konglomerátum játszott kulcsszerepet a hadviselő felek gazdasági, technológiai és pénzügyi támogatásában. Ezek közül sok túlélte a háborúkat, sőt a mai napig is létezik – néha új név vagy struktúra alatt, gyakran multinacionális óriásként. A háborúk után kevés vállalatot vontak valódi jogi felelősségre, inkább gazdasági szerkezetátalakítás történt.

 

Bankok vállalatok melyek ma is léteznek és nem esett bajuk, még csődöt sem mondtak háború alatt, mind két nagy égésből hasznot húztak. Egy pillanatig se gondoljuk, hogy a második világháború óta az összes fegyveres konfliktusból nem ezek a cégek húznak hasznot. Tisztelet a kivételnek, ha létezik!

Az alábbi Táblázat tartalmazza az első és második világháborúban részt vevő fontosabb vállalatokat, bankokat és azok mai utódait, csak a név változott a hatalom maradt.

 

Vállalat, bank	A háborúban vállat szerep	Ország	Napjainkban
IG Farben	Vegyipar, hadianyag, Zyklon B	Németország	BASF, Bayer, Hoechst (→ Sanofi)
Krupp	Nehézipar, fegyvergyártás	Németország	ThyssenKrupp
Daimler-Benz	Katonai járművek, repülőmotorok	Németország	Mercedes-Benz Group AG
BMW	Repülőgépmotor, hadi járművek	Németország	BMW
Deutsche Bank	Hadiipar finanszírozása, árjásítás	Németország	Deutsche Bank
J.P. Morgan & Co.	Antant finanszírozása	USA	JPMorgan Chase
Chase Bank	Kötvénykezelés, német kapcsolatok	USA	JPMorgan Chase
Standard Oil	Olajtechnológia, hadi üzemanyag	USA	ExxonMobil, Chevron
Ford Motor Company	Katonai járművek, teherautók	USA	Ford Motor Company
General Motors (Opel)	Katonai járművek, német leányvállalat	USA/Németország	General Motors
IBM	Adminisztrációs technológia (lyukkártya)	USA	IBM
Mitsubishi	Japán hadiipar	Japán	Mitsubishi Corp
Mitsui	Japán bank és ipar	Japán	Mitsui & Co.
Sumitomo	Japán ipari konglomerátum	Japán	Sumitomo Corp, SMBC
DuPont	Robbanóanyag, vegyipar	USA	DuPont

 

Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy a cégek a fegyver gyártásból búsás hasznot hajtottak, de a bankokkal és a befektetési alapokkal együtt a gazdaság újraindítása is profitot generált nekik, nem csupán pénzben kifejezhetően, hanem politikailag is és a következő lépés volt Amerika világhatalmi helyzete felé.

 

Nyugat-Európában az amerikai támogatás és tőkebefektetés dominált, ez tényleges támogatás volt ellentételezés nélkül, de voltak feltételek. Ezzel Amerika integrálta a nyugat-európai államokat gazdaságilag és katonailag, amely későbbi NATO és Európai Unió előkészítője.

Az egyes számú tőke injekció a Marshall-terv volt 1948–1952 között, a hivatalos megnevezés European Recovery Program (ERP). Amerika által a Nyugat-Európa gazdaságának az újraindítására. Tizenhat ország kapott támogatást, összesen mintegy 13 milliárd dollár értékben, a mai ennek több mint a tízszerese. Ausztria Német megszállási övezet volt, de részesült a segélyből

Belgium, Európában kulcsfontosságú gazdasági szereplő.

Dánia, skandináv országként Amerikának stratégiailag fontos terület.

Franciaország, a második legnagyobb kedvezményezett (az Egyesült Királyság után) nagyhatalmi státusra törekvő.

Görögország, belső viszályok terhelték fontos volt, nehogy a kommunizmus befolyása alá kerüljön.

Izland, stratégiai fontosságú ország (Észak-Atlanti térség).

Írország, semleges volt a világháború alatt, de gazdasági problémákkal küzdött és stratégiailag fontos.

Olaszország, jelentős gazdasági segítséget kapott, erős kommunista befolyás ellensúlyozására.

Luxemburg Kis ország, de részt vett az együttműkö partner volt a németek ellen.

Hollandia, gazdaságilag nagyon megroppant, nagy segélyt kapott

Norvégia, Skandináv országként fontos volt az amerikai stratégiában

Portugália, mindazok mellett, hogy diktatúra volt kapott támogatást.

Svédország, semleges maradt, de csatlakozott a programhoz, elfogadta a feltételeket.

Svájc, részesült technikai segítségben.

Törökország, annak dacára , hogy nem európai ország, elfogadta a feltételeket Amerika számára stratégiailag fontos volt, később NATO-tag lett.

Egyesült Királyság (Britek), a legnagyobb kedvezményezett körülbelül 2,8 milliárd dollár támogatást kapott.

 

A támogatásokat nem hitelként kapták az államok, voltak feltételek. Érdemes kiemelni a feltételeket és azon magáncégeket melyek hiteleztek és részt vettek a újraépítésben.

 

Feltételek:
Politikai: A támogatott országoknak csatlakozniuk kellett az amerikai blokkhoz, elutasítani a kommunista befolyást. (pl. Franciaország, Olaszország kommunista pártjait kiszorították a kormányból)

Gazdasági: El kellett fogadniuk az Amerika által preferált piacgazdasági modell bevezetését (liberalizáció, árstabilitás, inflációellenes reformok).

Kereskedelmi Elsőbbséget élveztek az amerikai áruk és cégek piacra jutásában (nem kell taglalni, az amerikai iparának nagy előnyt hozott).

Stratégiai A Marshall-terv megalapozta a NATO-t és az Amerikai katonai jelenlétét Európában.

Ellenőrzési mechanizmus (fontos része a feltételeknek) Az OEEC (később OECD) felügyelte, hogyan használják fel a támogatásokat, tehát nem volt szabad keze az országoknak.

 

Finanszírozók és koordinátorok:

USA Kormánya / Kongresszus, költségvetési forrásból finanszírozta a Marshall-tervet.

Economic Cooperation Administration (ECA), a terv végrehajtásáért felelős hivatal.

European Payments Union (EPU), 1950-től a belső európai kereskedelem stabilizálására

Bankok: Bank of England, Banque de France, Deutsche Bundesbank a nemzeti újraindításokat bonyolították le.
A Marshall-terv mellett magántőke is beáramlott:

J.P. Morgan, Chase Manhattan, hitelezés és befektetéseket eszközölt Nyugat-Európában.

Rockefeller Alapítvány, Ford Alapítvány, oktatás, egészségügy, gazdaságfejlesztésben volt érdekelt.

General Motors, IBM, Ford Nyugat-európai gyártókapacitások újjáépítése.

Exxon, Mobil energetikai beruházásokat halytott végre.

 

 

Tóth

Folytatásban: A NATO, ENSZ, alapítása, a vietnámi és koreai, iraki háború afganisztáni helyzet, valamint a Szovjetunió felbomlása.