Első fejezet: Világink ma, amiben élünk

Második fejezet: Világunk ma amiben élünk. Második fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

Ahhoz, hogy a jelenlegi politikai és gazdasági átrendeződést megértsük vissza kell időben menni a 19. század végéig, történelmi tényeket sorolok fel az akkori helyzet megismeréséhez.

A 19. század végén a világpolitikában és a gazdaságban egy dinamikus átalakulási időszak kezdődött, amelynek főbb jellemzői a gyarmatosítás, ipari fejlődés, imperializmus, geopolitikai rivalizálás és társadalmi változások voltak. Európában bonyolult szövetségi rendszerek jöttek létre. Ezek a szövetségek, mint az Antant (Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia) és a Központi Hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia), elméletileg a békét szolgálták, de valójában növelték a feszültséget.

„Pax Britannica” (Brit béke). A 19. század második felében és a 20. század elején a Brit Birodalom globális hegemóniájának időszakát jelölte ez „biztosította” az egyensúlyt a világban. Ebben az időszakban a Brit Birodalom volt a vezető hatalom, és jelentős befolyást gyakorolt a nemzetközi politikára. A békét kellett volna szolgálja de a Brit nagymértékű befolyástól félt a többi feltörekvő hatalom ezért indult meg a versengés a globális dominanciáért. A Brit Birodalom gazdasági ereje, különösen a kereskedelem és a pénzügyek terén, legalább olyan fontos volt, mint a katonai ereje. A brit kereskedők és bankárok a világ minden táján jelen voltak, és a brit font a nemzetközi kereskedelem egyik legfontosabb valutája volt. A brit ipar a világ élvonalában volt, és a brit termékek elárasztották a világpiacokat. A brit haditengerészet valóban a világ legerősebb haditengerészete volt, és ez lehetővé tette a birodalom számára, hogy ellenőrizze a tengeri kereskedelmi útvonalakat és fenntartsa a globális befolyását. Brit diplomácia jelentős szerepet játszott a nemzetközi konfliktusok kezelésében és a béke fenntartásában. Ezt a szerepét 1900-as évek elején egyre atöbbi hatalmak gyors fejlődése mellett egyre kevésbé tudta érvényesíteni.

A világ politikai és gazdasági helyzete a 20. század elején.

A német gyors ipari növekedés Bismarck politikája biztosította Németország egybemaradását, de ugyanakkor az agresszív politikája nagyhatalmi rivalizáláshoz vezetett.

Osztrák–Magyar Monarchia mint birodalom, a soknemzetiségből felépült hatalomnak, pont a belső népek nemzetiségi önállósulásainak a kérdését nem tudta kezelni ez gyors gyengüléshez vezetett. Valamint a folytonos versengése a Balkán államokkal és az oroszok által segített Szerb Királysággal.

Olasz Királyság, a későre egyesített ország, megpróbál gyarmatosítani de kevés sikerrel neki már csak Líbia jut. A 20. század elejére úgy érkezik, hogy a világ, és Afrikát Európa felosztotta: Brit, francia, német, belga gyarmatokra.

Kína befolyási övezetekre esett szét és az európai hatalmak valamint Japán külkereskedelmi jogokat és területeket szerzett.
Japán az 1905- ös győzelmével az Orosz Cársággal szembe valamint győzelemével Kínával szemben amikor 1894–1895, első kínai–japán háborúban megszerezte Tajvan és Korea felett az irányítást, Európával egyenrangú nagyhatalommá vált, és megkezdte a terjeszkedését.

India ekkor már a brit korona része.

Hollandia gyarmata Indonézia.
Franciaország Indokínában (Vietnam, Laosz, Kambodzsa) épített ki uralmat.

A 20. század elején Afrika teljesen Európa uralja csak Etiópia és Libéria független.
• Brit uralom: Dél-Afrika, Egyiptom, Nigéria és Kenya brit ellenőrzés alatt állt.

• Francia gyarmatok: Algéria, Marokkó és Nyugat-Afrika nagy része francia kézben volt.

• Német gyarmatok: Namíbia, Kamerun és Tanzánia német fennhatóság alatt állt.

• Belga Kongó Leopold király magántulajdona volt, amely gazdag kongói gumi és fémexport biztosított.

A spanyol-amerikai háború (1898) elvesztése súlyos csapást mért az országra, és politikai instabilitáshoz vezetett. A gazdaság elmaradt a nyugat-európai országokétól. Az iparosodás lassan haladt. A gyarmatok elvesztése gazdasági nehézségeket okozott.
A Portugáliában monarchia népszerűsége csökkent. A gazdasági problémák és a politikai instabilitás hozzájárultak a válsághoz és 1910-ben forradalom döntötte meg a monarchiát és kikiáltották a köztársaságot. A gyarmatainak a megtartása is komoly gazdasági megterhelést jelentett.

Hollandia gazdasága erős volt, különösen a kereskedelem és a tengerészet terén.

A gyarmati birodalma, különösen Holland Kelet-India (Indonézia), jelentős gazdasági forrást jelentett. Az ország semleges politikát folytatott, és igyekezett távol maradni a nagyhatalmak közötti rivalizálásból.

Luxemburg iparilag fejlett ország volt, különösen a vas- és acélipar terén. Semleges politikát folytatott, de földrajzi elhelyezkedése miatt érzékeny volt a nagyhatalmak közötti konfliktusokra.

Orosz Birodalom a 20. század elején a világ egyik legnagyobb és legellentmondásosabb hatalma volt. Óriási területen fekvő agrárbirodalom, egy iparilag lemaradt nagyhatalom, amelyik belső társadalmi és politikai feszültségekkel terhelt. ország, Az 1905-ös orosz–japán háború veresége és a „véres vasárnap” (1905. január 22. Péterváron a cári csapatok rálőttek a békésen tüntető munkásokra) eseményei forradalomhoz vezettek, végül egész birodalom összeomlott.

Amerika a 19. század végén és 20. elején érdekelt volt a terület szerzésben. Franciaországtól megvásárolta Louisiana-területet. Ekkorra már kiépítette a befolyási övezetét az kontinensen. Stratégiai és gazdasági érdekeit kiterjesztette a Mississippi folyó és a New Orleans kikötője felett, mivel ezek fontosak voltak a nyugati terjeszkedés és a belső kereskedelem szempontjából. A Louisiana-terület megszerzése jelentős mértékben hozzájárult az Egyesült Államok nyugati terjeszkedéséhez és a Manifest Destiny (nyilvánvaló végzet) ideológia megvalósításához Leegyszerűsítve: a "Manifest Destiny" eredeti koncepciója az Egyesült Államok területi terjeszkedésére korlátozódott Észak-Amerikában. Azonban az amerikai befolyás és érdekek kiterjesztése Európára és Ázsiára fokozatosan történt a 19. és 20. század folyamán, különböző történelmi események és politikai döntések révén. Ezek az események nem közvetlenül az "Manifest Destiny" ideológiáján alapultak, hanem inkább az Egyesült Államok növekvő globális szerepét és hatalmát tükrözték. Amerika gazdasága szorosan összekapcsolódott az Antant hatalmaival, különösen az Egyesült Királysággal és Franciaországgal. Az amerikai bankok jelentős kölcsönöket nyújtottak ezeknek az országoknak, és a hadiipari export főként az Antanthoz irányult. Egy német győzelem veszélyeztette volna az amerikai gazdasági érdekeket és az Antant felé nyújtott hiteleket. Az amerikai közvélemény és a politikai elit nagy része az Egyesült Királysághoz és Franciaországhoz kulturálisan és politikailag is közelebb állt, mint a központi hatalmakhoz. Az angol nyelv és a közös történelmi hagyományok erősítették az a Amerika és Nagy-Britannia közötti szövetségesi kapcsolatokat.

A 20. század eleje a globalizálódó világ és az imperialista rivalizálás időszaka volt. A geopolitikai dominanciaharc században kialakult konfliktusokhoz vezetett, köztük az első világháborúhoz és a második világháborúhoz is.

Az első világháború

Érdekek és ideológiák, ami a háborúhoz vezettek

Ne feledjük Németország szerepe kulcsfontosságú volt, a háború kirobbantásában, de nem csak egyedül ő a felelős. Inkább azt lehet mondani, hogy egy dominórendszer összeomlása révén, indúlt el. Minden nagyhatalom a saját érdekeit próbálta védeni vagy terjeszteni, kierőszakolni. A kimenetelt senki nem látta előre miközben alábecsülték a háború valódi következményeit. Egyedül Amerika tudta, tervezte a szándékát és részvételét háborúban. Pontosabban az amerikai bankok és vállalatok befektetésként kezelték a háborút. Több milliárd dollárnyi kölcsönt adtak a németekkel szembe álló országoknak, ezért stratégiai érdekké vált számukra az antant győzelme.

Az egész világ készült a háborúra de mégis a németek robbantották ki félelmük az elszigetelődéstől. A gyors gazdasági fejlődést a 19. században számára kialakult keretek már korlátozták a további fejlődést és törekvést a dominanciára. Ezen akart változtatni és területeket valamint befolyási övezeteket szerezni. Stratégiai helyzete sérülékeny volt, minden oldalról fenyegetve érezte magát. Nyugaton ott volt a saját birodalmi elképzelésével Franciaország, keleten igaz gazdaságilag meggyengült Oroszország de még mindig nagyhatalom volt. A német vezetés attól tartott, hogy egy jövőbeli háborúban egyszerre kell szembenéznie mindkét vetélytárssal, és ezért úgy gondolták, egy „megelőző háború” lehet a legjobb mód a német érdekek biztosítására. Akkor még ott volt Vilmos német császár és embereinek a világhatalmi ábrándja, valamint további gyarmatok megszerzése. Az orosz befolyás Balkánon is nyomást gyakorolt rá. Ezért belerángatták Ausztria–Magyarországot a háborúba. Ezért 1914-ben, a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet után Németország feltétel nélküli támogatást adott a Monarchiának, hogy támadja meg Szerbiát. A németek úgy érezték, ha most nem cselekszenek, elveszítik befolyásukat a balkáni régióban. Így aztán egy egyszerű merénylet és a többi államok imperialista érdekei a világégéshez vezetett.

Miként járultak hozzá a többi államok a háború kirobbantásához?

Franciaország, revansot akart venni Németországon az 1870–71-es vereség és Elzász-Lotaringia elvesztése miatt. Bár nem ő kezdeményezte a konfliktust, de támogatta Oroszországot, és háborúra gyors mozgósítással készült, ami erősítette a német vezetés félelmeit.

Oroszország, önmagát a szláv népek védelmezőjének tekintette, különösen a Balkánon. Szerbia támogatása miatt mozgósította hadseregét, ami a német haditervek szerint azonnali háborút jelentett Németország számára.

Nagy-Britannia, kezdetben nem akart beavatkozni, ő garantálta Belgium semlegességét, és a német hadsereg belgiumi átvonulása ürügyet adott a belépésre. Ugyanakkor a brit–német gyarmati és tengeri rivalizálás is kialakult.

A Monarchia az 1900-as évekre meggyengült, de a szerb nacionalizmus fenyegette a belső stabilitást, így a vezetés a merényletet lehetőségként látta, hogy leszámoljon Szerbiával, Németország támogatásával.

Japán az első világháborúban az antant oldalán vett részt, és fő célja a német gyarmatok megszerzése volt a Csendes-óceánon és Kínában. Részvétele jelentős hatással volt a háború távol-keleti alakulására.

Japánt 1902-ben szövetséget kötött Anglia, amely kötelezte az országot, hogy segítséget nyújtson, ha Nagy-Britannia háborúba keveredik.

Propaganda és ideológia a háború előtt

Az imperialista tervek léteztek, de az embereket is meg kellett győzni, hogy miért is kell öldökölni. Ezek főbb eszközei:

a) Nacionalizmus: A 19 század közepén a nemzetek ébredezni kezdtek és identitásukat keresték ezért a század fordulójára a nacionalizmus rendkívül erős érzelem volt Európában. Könnyű volt veszély képként beállítani a melletted élőt, aki más nyelven beszél, és így egymás ellen uszítani. A német társadalomban ekkor már mélyen gyökerezett a nemzeti dicsőség és felsőbbrendűség tudata, amelyet az 1871-es német egyesítés és a Franciaország felett aratott győzelem erősített.

b) Kulturális propagandák: A háború előtti és alatti propaganda idealizálta a katonai szolgálatot, a hősiességet és az önfeláldozást. A háborút „igaz ügyként”, a német kultúra és civilizáció védelmeként állították be a „barbár szlávok” és a „dekadens nyugat” ellen. Hasonló volt a többi országokban a német veszélykép kialakítása.

c) Felszított félelmek és ellenségképek: A sajtó és a propaganda minden oldalon démonizálta az ellenségnek állított országokat. A németek különösen Oroszországot mint az európai civilizációra veszélyes hatalmat. A németek körében elterjesztették, hogy ha most nem védekeznek a dekades nyugattal szembe, később végzetes helyzetbe kerülhetnek.

Kik finanszírozták az első világháborút?

Ismert Montecuccoli híres mondása, a 17. századból, miszerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Ezt látszik igazolni a mindenkori háború.

Az Antant csapatainak finanszírozói

A bankok befektetésnek szánták azt az anyagi segítséget az Antantnak. Amerika bankjai és cégei már 1914-től kezdve aktívan „befektettek” a háborúba az antant oldalán – profit, befolyás és stratégiai pozíció szerzés volt a cél. A a vállalatok és bankok nem csupán egyszerű kereskedelmet folytattak. Hosszú távú hiteleket nyújtottak persze kamatokkal, melyek biztosították több évre előre a jövedelmüket. Részvényesi érdekeltségetⁱ vállaltak bizonyos hadiipari megrendelésekben.

Szorosan együttműködtek az amerikai kormánnyal, hogy gazdaságilag is irányítsák a háborús erőforrásokat.

Főbb pénzügyi szereplők

J.P. Morgan & Co. (John Pierpont Morgan Jr.), a legnagyobb szereplő, 1915-ben az antant hivatalos pénzügyi ügynöke lett New Yorkban. Mintegy 3 milliárd dollárnyi kölcsönt szervezett főként Nagy-Britannia és Franciaország számára. Lebonyolította hadiipari és logisztikai szerződéseket. A cég gyökerei 1871-ben John Pierpont Morgan (ismertebb nevén J.P. Morgan) és Anthony Drexel alapította a vállalatot. Az alapítás célja egy magánbank létrehozása volt, amely a gazdag ügyfelek pénzügyeit kezelte. Mára pénzügyi világ egyik legfontosabb szereplőjévé vált.

National City Bank (Citibank elődje), az exporthitelezésben és a Latin-Amerikából származó nyersanyagok beszerzésében volt érdekelt, amelyek az antant háborús iparát segítették.

Kuhn, Loeb & Co. Etnikailag zsidó háttérrel rendelkező, befolyásos befektetőház, részt vett nemzetközi kötvénykibocsátásokban, beleértve az antant kötvényeit is. A hadsereg, kiemelten haditengerészet számára szükséges eszközök és anyagok beszerzésében és hitelezésében vállat szerepet. A cég vezetői aktívan részt vettek a háborús politikai döntések előkészítésében. Az újjáépítésekben is aktív részt vállalt.

First National Bank of New York, jelentős szerepe volt az antant banki elszámolásaiban és áruszállításainak finanszírozásában.

 

Főbb kereskedelmi és ipari vállalatok

Bethlehem Steel, óriási hadianyaggyártó vállalat. Tüzérségi eszközöket, lőszert, páncélzatot, hadihajókat és más katonai fegyvereket gyártott és szállított az antantnak. Hasonló szerepe volt a második világháborúban. Óriási hasznot húzott a háborúból a másodikból is 2003-ban bomlott fel.

DuPont, vgyipari óriás. Robbanóanyagokat, lőport, vegyi anyagokat gyártott. A cég bevétele 1914–1918 között ötszörösére nőtt. A tevékenysége töretlenül folytatódott. A második világháborúban is aktívan jelen volt, különösen a TNT és más robbanóanyagok előállításában játszott fontos szerepet. Nejlonból készült katonai ruházatok gyártásában is ott volt. A Manhattan Terv megvalósításában kimagasló szerepe volt, amely az atomfegyverek kifejlesztésére irányult. A cég a plutónium előállítására szolgáló kísérleti atomreaktor építésében vett részt.

General Electric (GE), szállított kommunikációs eszközöket, világítástechnikai rendszereket különféle haditechnikai eszközöket gyártott, beleértve a repülőgépek motorjait. Részt vett a német V-2 rakétaprogram amerikai tesztelésében. Politikai befolyása is jelentős volt, mivel a cég vezetői aktívan részt vettek a háborús politikai döntések előkészítésében. A kilencedik legtöbb háborús megrendelést kapta az amerikai kormánytól.

Standard Oil, világháború alatt jelentős volt, bár a cég hivatalosan 1911-ben feloszlott, és a különböző leányvállalatok önállóan együttműködtek. A két világháború alatt a cég tevékenysége az utód cégekkel nagyon bonyolult összefüggésben müködött. Olajat, benzint és kenőanyagokat exportált – kulcsfontosságú volt a hadseregek gépesítésében. A második világháborúban is a leányvállalatok jelen voltak. Az Exxon és a Mobil folyamatosan a mai napig egy név alatt emlegetve a a leányvállalatot. A Standard Oil vezetői szoros kapcsolatokat ápoltak és ápolnak a kormányzati tisztviselőkkel, ami lehetővé tette számukra, hogy befolyásolják a háborús politikát és a gazdasági döntéseket.

Az első világháborút kimenetelét, tehát Amerika döntötte el, és a háborúba befektetők. Kérdés, miként fogadta Európa az amerikai hegemóniát és döntő szerepét?

Amerika a Wilszoni idealista 14 pontját ráerőltette a versailes-i békekötőkre, de a kivitelezésben már nem vett részt, abban a reményben, hogy a világhatalmi státusát elkezdi építeni. Ez volt a lényege a hatalmas hiteleknek, amit nyújtott a nyugati világ gazdaságának az újraindításához. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a hitelek nélkül nem tudtak volna az államok lábra állni.

Amit 1919-ben a békeszerződés sem de Amerika sem tudott megakadályozni:

Az első világháború után nem szűntek meg a birodalmi ambíciók – csak formát váltottak.

A győztes hatalmak (pl. Nagy-Britannia, Franciaország) megőrizték gyarmataikat, sőt még bővítették is (pl. Közel-Kelet, mandátumterületek).

Az újonnan létrejött országok (pl. Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia) gyenge, mesterséges államok voltak, sokszor belső feszültségekkel. Ezeknek a kialakításakor nem t örődtek az etnikai igényekkel, csupán a győztesek hatalmi befolyásolási övezeteinek az ambícióit. Megint kialakult az elv oszd meg és uralkodj. Nem csak belső feszültségeket okozott hanem elindította a revizionista törekvéseket veszteseknél, különösen Németország, Magyarország, Törökország esetében, ezek ideiglenesek tekinteték a helyzetet.

Így aztán Amerika vezető szerepe vegyes reakciókat váltott ki Európában.

Woodrow Wilson amerikai elnök (Amerika 28. elnöke 1913 és 1921 között ) az USA belépése után erkölcsi és politikai vezető szerepet kezdett építeni, és a békekötéskor (1919) 14 pontbanⁱⁱ lefektette vízióját a háború utáni világrendről. A versailles-i békeszerződés alapjául használták, bár nem minden pontot fogadtak el. önrendelkezés, szabad kereskedelem, titkos diplomácia vége, és egy Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) – lényegében az USA által vezérelt, új, liberális világrend alapjai.

Az Egyesült Államok szenátusa végül nem ratifikálta a versailles-i szerződést, ami azt mutatta, hogy a gyakorlatban otthon se mindenki osztotta Wilson nézeteit.

Európai vezetők, szkeptikusan fogadták Wilson idealizmusát.
Franciaország jóvátételt akart, Németország „megbüntetését”.
Nagy- Britannia meg akarta őrizni gyarmatait és tengeri dominanciáját.

A versailles-i békeszerződés, amely Németországot súlyos szankciókkal sújtotta, csalódást okozott sokaknak, akik egy megbékélőbb megoldást reméltek.

Az USA szenátusának döntése, hogy nem ratifikálja a versailles-i békeszerződést és nem csatlakozik a Népszövetséghez, tovább növelte a csalódottságot. Európának az volt az érzése, Amerika a felelősség elől menekül, csak a gazdasági haszon érdekli.

Nem tévedtek: Európa eladósodott, Amerika hitelezővé vált.

Amerika érdekelt volt Németország gazdaságának stabilizálásában, különösen, hogy a háború alatt az antant felhalmozott hiteleket az országok vissza tudják fizetni. 1924-ben a Amerikai vezetésével létre jött egy bizottság (Charles G. Dawes vezetésével; Daves-terv). Hitelt nyújtottak Németországnak amerikai bankokon keresztül ( mintegy 800 millió aranymárkát). Ezzel stabilizálták a gazdaságot, hogy a jóvátételeket tudja fizetni.

Tehát Amerika közvetlenül a vesztesnek adott kölcsönt, hogy az a nyerteseknek fizethessen, így az antant szövetségesek visszafizethették az amerikai háborús kölcsönöket. Németország a kapott hitelt kis részletekben kellett vissza fizesse.

A nyugat-európai államok eladósodása nagyobb mértékű volt mint amit fedezett a hitel és a német jóvátételi fizetség. Ezért több esetben újratárgyalták a feltételeket, hosszabb futamidő, alacsonyabb kamatok.
A versailles-i szerződés után Közép- és Kelet-Európa térképe megváltozott a kialakított és meglévő államok óhatatlanul válságba kerültek. Amerika ebben a régióban is igyekezett megvetni a lábát. Habár a Népszövetségben nem vett részt de együttműködve stabilizációs hiteleket adott: Ausztriának, Csehszlovákia, Magyarország, Romániának, Lengyelországnak, Jugoszláviának. Ezek a kölcsönöket feltételekhez kötötték: költségvetési reform megvalósítása, a pénznem stabilizálása, politikai nyugalom biztosítása.

A hitelek mértéke:
Németországnak nyújtott első kölcsön: 800 millió aranymárka,

Évi jóvátétel Németország részéről: 1–2,5 milliárd márka

Franciaország/Nagy-Britannia amerikai háborús adóssága (összesen) mintegy 10 milliárd dollár.

Kelet-Közép-Európa az első világháború után összesen kb. körülbelül 600 millió aranymárka értékű hitelt kapott.

Ezzel a londoni világ pénzügyi szereplőt felváltotta New York.

Nem kell mondani, a hitelek nyereséggel térültek meg az amerikai bankoknak, magas kamattal és biztosítékokkal.

A birodalom építés szempontjából ekkor még puha hatalmi befolyás volt. A hitelek visszafizetésével közvetve beleszólhatott az országok költségvetésébe, gazdasági és politikai irányításába.

Európa szempontjából a túlzott függőség fenntarthatatlan volt. Németország gazdasági válságba került mert akadozni kezdtek a hitelek. Ez láncreakciót váltott ki, nem tudta törleszteni a jóvátételeket, ez befolyásolta a győztesek pénzügyi helyzetét és gazdasági válságba került nyugat. Ugyanez a helyzet volt a keleti régióban is. 1929-re jutott a világ oda, hogy világválság robbant ki.

Az 1919 utáni időszak fejlődése szempontjából Japán és Oroszország helyzete

Japán, a győztesek oldalán volt, igaz hogy nem Európában, de Ázsiában győztesnek számított. Elfoglalta Németország ázsiai és csendes-óceáni gyarmatait. A hadiipar a gazdaságát fellendítette. A térségben növelte befolyását, így belépett a nagyhatalmak soraiba. Amúgy részt vett az 1919-es versailles-i békekonferencián, de követelését Amerika és Ausztrália megvétózta. A kérte, hogy ismerjék el a faji egyenlőséget, azaz a nyugati gyarmati hatalmak az ázsiai népet ne kezeljék alacsonyabb rendűnek. Az lett részben az 1930-ban megerősödött nacionalista politikája alapja Japánnak.

Oroszország, a háború szétzilálta az országot, az 1917-es forradalom 1918-22-es polgárháború után megalakult a kommunista Szovjetunió, aminek következtében az ország elszigetelődött. Az antant országai sokáig nem ismerték el a Szovjetuniót.

 

Tóth

 

Folytatjuk

A folytatásban: a második világháború, a hidegháború, a Szovjet Unió felbomlása.

 

---

Lábjegyzet