
A képet a mesterséges intelligencia generálta
A legkellemetlenebb igazság
Az EU addig elfogadja, hogy Románia kifelé nagylelkű, amíg befelé még bírja a terhelést. Amikor ez megszűnik, nem az Ukrajnára küldött pénz lesz az első, amit Brüsszel megkérdőjelez – hanem Románia kormányozhatósága.
És itt jön a provokatív kérdés, amelyet senki nem mer kimondani hangosan:
vajon nem lett volna olcsóbb és stabilabb előbb rendbe tenni az országot, mielőtt mások megmentésére vállalkozunk?
Mert egy gazdaságilag kifárasztott, társadalmilag feldühödött ország nem erős szövetséges, hanem következő problémagóc.
Románia ma ott tart, hogy itthon mindent megadóztat, miközben kifelé tovább fizet. A lakosságra rázúdultak az adóemelések, illetéknövelések, drágább energia, befagyasztott beruházások és megadóztatott nyugdíjak.
A megszorítások nem igazságosak, nem arányosak, és nem hitelesek, a társadalmi rétegek szempontjából, mert:
-
felül nem fájnak,
-
középen rombolnak,
-
alul elviselhetetlenek.
Közben az állam – az Európai Unió hallgatólagos elfogadásával – továbbra is pénzzel támogatja Ukrajnát.
Brüsszel logikája hideg és egyszerű: Ukrajna támogatása biztonsági befektetés, nem szociális kérdés. Az EU-t nem érdekli, mire költ Románia, csak az, hogy betartja-e a hiánycélt. Hogy ezt kiken hajtják be, az „nem uniós ügy”.
És itt robbanhat a puliszka.
Mert miközben a politikai elit és az állami vállalatok vezetői alig éreznek megszorítást, a számlát szinte kizárólag a közép és alsó társadalmi réteg fizeti meg. Ez nem reform, hanem fizetés áthárítás. Nem stratégia, hanem tűzoltás.
A kérdés az, hogy egy eladósodó, belsőleg kifeszített ország meddig bírja, hogy minden fájdalom befelé menjen, minden nagylelkűség kifelé, ami az elit Brüsszellel szembeni status quót megtartja.
Remélhetőleg, ha Románia instabillá válik, Brüsszel sem a számlákat fogja nézni – hanem azt, ki irányítja még egyáltalán az országot. Vagy ez sem érdekli mert a gyarmati régióban, ahová kerültünk a végtelenségig ki lehet zsigerelni egy népet?
Tóth
2026. 01. 10.
