A NATO magas rangú tábornoka, Carsten Breuer sokkoló figyelmeztetést adott: Európának azonnali lépéseket kell tennie védelmi képességeinek megerősítésére egy esetleges orosz támadás elhárítása érdekében. A német védelmi vezető szerint a NATO-tagállamoknak már ma este harcra készen kell állniuk, és a következő négy évben fel kell készülniük egy potenciális konfliktusra Oroszországgal. A drámai figyelmeztetés rávilágít a növekvő geopolitikai feszültségekre és a szövetség előtt álló sürgős kihívásokra, s arra, hogy egyre közelebb a harmadik világháború. Mi ez ha nem felszólítás a háborúra?
Egy konfliktusos helyzethez vezető út nem mindig egyoldalú agressziót jelent, hanem olyan politikai vagy katonai döntéseket, provokációkat, amelyek szándékosan vagy felelőtlenül kiéleztek egy-egy helyzetet, elősegítve a konkrét összecsapás elkerülhetetlenségét pl:
Paktumok és ezek szövetségi rendszerét összetartó folyamatos és tudatos tesztelése.
Elrettentő szándékú, de provokatív katonai mozgósítások és propaganda.
Politikai elszigetelés és gazdasági szankciókkal fenyegetés ,
Tudatosan elhallgatott diplomáciai lehetőségek.
A jelenlegi helyzet, amibe sodorja az angolszász politika Európát, vészesen hasonlít az első két világégés kirobbantásához.
Az első világháborút a mindkét oldalról érkező provokációk robbantották ki. Nem egyértelműen a Monarchia vezetése volt pl:
Németország flottaépítése súlyosan rontotta az angol-német viszonyt.
Oroszország Balkán-politikája célzottan gyengítette az Osztrák–Magyar Monarchiát.
Szerbia tudatosan támogatta a Monarchia-ellenes terrorizmust.
A Monarchia ultimátuma (1914. július 23.) – szándékos háborús provokáció. Berlin Bécset buzdította a háborúra.
Oroszország mozgósítása – tudatos stratégiai nyomásgyakorlás.
Franciaország kettős játéka, támogatta az oroszokat Párizs tudatosan sodorta a szövetségét a konfliktusba, hogy visszaszerezhesse Elzász-Lotaringiát.
A második világháborút se a németek robbantották ki. Sorozatos provokációk és diplomáciai machinációk sodorták a háború felé, és juttatták Hitlert hatalomra.
A „provokáció” fogalma ebben a kontextusban nem csak konkrét katonai cselekményekre vonatkozik, hanem stratégiai lépésekre, politikai döntésekre, vagy akár szándékos félreértésekre is, amelyek hozzájárultak a konfliktus kiéleződéséhez.
„A második világháborút nem Hitler, hanem Versailles robbantotta ki.” Versailles béke eredménye, csak fegyverszünet volt. Semmilyen szempontból nem volt megfelelő a nagyhatalmaknak, de a kis országoknak sem.
Egyensúly politikai lépések pl. Németország szándékos elszigetelése Versailles után, Ausztriát és Magyarországot és a többi Kelet-európai országokat gazdaságilag meggyengítette és államcsőd közeli helyzetbe sodorta és tekintélyelvű rendszerek alakultak ki. A külpolitika gyakran Németország felé orientálódott.
Diplomáciai hazárdjátékok, mint a britek és franciák késlekedése a Németország elleni fellépésben. Mikor elfoglalta a Rajna-vidéket (1936), megszegve a versailles-i békeszerződést. Nem léptek fel Olaszországgal szemben se mikor elfoglalta Etiópiát (1935). Valahogy úgy néz ki, hogy tudatosan engedték Hitlert, hogy sodródjon a háború felé és ő legyen a bűnbak a háború kirobbantásáért.
Szudéta-vidék Hitlernek való átengedése nemcsak Csehszlovákia meggyengítését jelentette, de jelezte Hitlernek, hogy követelései „benyelhetők” a nyugat számára.
Német–szovjet megnemtámadási egyezmény (1939). Nyugat stratégiai hibát követett el, hogy nem sikerült a Szovjetunióval együttműködni Hitler ellen. Ez Lengyelország felosztásához vezetett, és kizárta annak lehetőségét, a konfliktusok kompromisszumos megoldással záruljanak. Ez buzdította Hitlert, hogy bekebelezze Ausztriát és megszállja Lengyelországot.
Az 1945-ös békeszerződés sem oldotta fel azokat a konfliktus helyzeteket melyek a Versailles-i okozott. Ugyan azt mondhatjuk a második világháború lezárása is csupán tűzszünet volt egy rövid ideig mer folytatódott a proxyháborúkkal.
Visszatérve a NATO magas rangú tábornoka, Carsten Breuer kijelentésére, nagyon hasonlít a franciák, németek viselkedésére 1914 és 1939 között, nem beszélve az orosz fegyverkezési hajszáról.
Tanulva az elö-ző két háború példájából, most még el lehetne kerülni a konfliktus kiterjedését, a hasonló provokációk mint a Breuer -féle riogatás és fegyverkezésre buzdítás egyértelművé teszi, hogy a világháborút készítik elő.
Tóth
