A Világunk ma amiben élünk; Háborúipar; A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése; A provokáció után jöjjön egy olyan elemzés mely egy keveset összeköti a jelenlegi puskaporos hordókat a világban. Nézzük meg, hogy mik is előzték meg közvetlenül a háborúkat a 20. században és hogyan ízlelgették a haderejüket a nagyhatalmak mielőtt összecsaptak. I világháborút megelőzte a Balkán háború. A II világháborút a spanyol háború (1936-1939).
A történelemben ritkán tör ki a világháború váratlanul. A nagy összecsapásokat többnyire megelőzik kisebb, ám annál jelentősebb konfliktusok, amelyekben a nagyhatalmak már felmérik egymás erejét, próbára teszik szövetségi rendszereiket, és előkészítik a terepet a későbbi globális küzdelemhez. A spanyol polgárháború (1936–1939) pontosan ilyen szerepet töltött be: nem csupán egy ország belső harca volt, hanem a fasizmus, a kommunizmus és a nyugati demokráciák első nyílt erőpróbája. A köztársasági és nacionalista front mögött valójában a jövő világháborús szövetségei rajzolódtak ki. Nem véletlenül nevezik a történészek a „második világháború főpróbájának”.
Hasonló előhírnöki szerepet tölthet be napjainkban az ukrajnai háború. Bár a küzdelem látszólag egy regionális konfliktus, valójában az egész világpolitikai egyensúlyt érinti. A Nyugat – az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió – gazdasági és katonai támogatással áll Ukrajna mögött, míg Oroszország saját birodalmi érdekeit védi, egyre szorosabb partnerségben Kínával és más BRICS-országokkal. A frontvonalakban új fegyverek, drónok, kiberfegyverek és elektronikai rendszerek mutatják, hogy a háború egyben kísérleti terepe a jövő hadviselésének.
De Ukrajna csak az egyik „lőporos hordó”. A Közel-Kelet sem nyugodott meg: az izraeli–palesztin konfliktus időről időre fellángol, és magában hordozza annak a veszélyét, hogy a régió nagyobb hatalmai – Irán, Törökország, sőt az arab államok – is bevonódnak. Ez egy újabb gyújtópont lehet, amely átterjedhet a globális színtérre. Ehhez járulnak az ázsiai feszültségek: a Dél-kínai-tenger szigetei, Tajvan kérdése, valamint a Kína–USA rivalizálás.
A kép tehát világos: a 21. század geopolitikai valóságában több párhuzamos előhírnök-konfliktus is formálódik. Ukrajna, a Közel-Kelet és a Távol-Kelet együtt olyan háromszöget alkotnak, amely könnyen magával sodorhatja a világot egy újabb, szélesebb körben kiterjedő háborúba.
A kérdés már nem az, hogy léteznek-e ezek a lőporos hordók – hanem az, hogy lesz-e elegendő bölcsesség és politikai akarat ahhoz, hogy a gyújtózsinórt még idejében eloltsák.
