Első fejezet: Világink ma, amiben élünk

Második fejezet: Világunk ma, amiben élünk. Második fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

Harmadik fejezet: Világunk ma, amiben élünk. Harmadik fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

Negyedik fejezet: Világunk ma, amiben élünk. Negyedik fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

Ötödik fejezet: Világunk ma, amiben élünk. Ötödik fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

Hatodik fejezet: Világunk ma, amiben élünk. Hatodik fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

Hetedik fejezet: A dollár, mint fegyver! Hogyan alakította át Amerika a világgazdaságot?

 

Világunk ma, amiben élünk. Nyolcadik fejezet: A Nagy Játszma – avagy a negyedik birodalom előkészítése

A hidegháború során a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió, közvetlen összecsapás helyett gyakran úgynevezett proxyháborúk révén vetélkedett egymással. Ezek olyan konfliktusok voltak, ahol a helyi felek mögött nagyhatalmi támogatás húzódott meg, politikai, katonai vagy gazdasági eszközökkel.
A proxyháborúk már 1949-ben elkezdődtek. Az első amit így nevezhetünk a Berlini blokád a Szovjetunió megpróbálta elzárni Nyugat-Berlint, de az Egyesült Államok elől. Folytatódott 1950-ben úgynevezett Kóreai háború.

Az ország két részre szakadt, Észak-Korea kommunista, Dél-Korea pedig kapitalista befolyás alá került. Ez a megosztottság a mai napig fennáll, és a két ország közötti feszültség folyamatosan jelen van. A háború során a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság támogatta Észak-Koreát, míg az Egyesült Államok és más nyugati országok Dél-Koreát. Ez a konfliktus a hidegháború egyik legfontosabb frontja volt.
Nem telt el sok idő és 1955-ben két évre a koreai háború után megint szembe került a megosztott világ Vietnámi Háborúval. A francia gyarmati uralom végső veresége után kezdődött, és a háború célja Vietnám egyesítése volt. A nemzetközi beavatkozás vezetett a húsz éves háborúhoz. jelentős katonai és pénzügyi támogatást nyújtott a Dél-Vietnámi kormánynak, hogy megakadályozza a kommunizmus terjedését. Ez a beavatkozás a hidegháború ideológiai harcának része volt.A háború végén, 1975-ben Vietnám egyesült, és a kommunista rezsim került hatalomra. Ez a győzelem a kommunizmus terjedését erősítette Délkelet-Ázsiában.

Angolai polgárháború (1975-2002)

A hidegháború egyik jelentős proxy háborúja volt, amelyben a szovjetunió és a nyugati hatalmak, főleg az Egyesült Államok, ellentétes oldalakat támogattak. A portugál gyarmati uralom összeomlása után 1975-ben Angolában függetlenségért küzdő három külföldről támogatott politikai erő között tört ki a konfliktus:
A három mozgalom a portugál puccs után képtelennek bizonyult egységes front létrehozására . Az FNLA belső támogatottsága néhány kongói csoportra apadt, de erős kapcsolatai voltak a zaire-i rezsimmel, és jól fel volt fegyverkezve; így ajánlatot tett Luanda erőszakos elfoglalására. Az MPLA a Portugál Kommunista Párt növekvő támogatásával, valamint Kuba és a Szovjetunió segítséggel legyőzte ezt a támadást, majd az UNITA ellen fordult, és kikergette képviselőit Luandából.¹ A szovjet és Egyesült Államoki támogatás folyamatos fegyverszállítást, katonai tanácsadók jelenlétét és a konfliktusba való beavatkozást jelentette. A konfliktus – amely a hidegháborús alatt kezdődött, jóval 1991 után is folytatódott, és különböző gazdasági, geopolitikai és vállalati érdekek játszottak közbe a folytatásban.
Gazdaságilag feltörekvő Kína már a proxyháború alatt megjelenik de 2000 után hitelezőként és befektetőként is jelen van. 2000 és 2020 között 254 kölcsönt nyújtottak Angolának 42,6 milliárd dollár értékben, ami több mint Kína afrikai országoknak nyújtott hiteleinek negyede. Így stratégiai előnyre tett szert Afrika egyik legfontosabb energiahatalmában. A hidegháború végével fokozatosan csökkent a külső beavatkozás. A szemben álló felek olajexportból és gyémánt kereskedelemből finanszírozták a hadsereget.

MPLA (kormányerők) rátette a kezét az olajexportra. Olajkészlete a világ egyik legnagyobbja: főleg a Cabinda-enklávéban. Az angolai Sonangol mellett megjelentek vásárlóként és befektetőként ChevronTexaco (Egyesült Államok), Total (Franciaország) és BP (Anglia).
Az MPLA fegyverbeszerzéseihez kapcsolódóan francia üzletemberek és politikai szereplők is érintettek voltak, például Jean-Bernard Curial és Pierre Falcone.²

UNITA (ellenzék) főleg Gyémántkereskedelemből tartotta fenn magát – az ún. véres gyémántok elhíresült kereskedelem. A pénzügyi kapcsolatok a globális gyémántpiacon, elsősorban Antwerpen és Dubai közvetítésével történt. Bankok és nemzetközi vállalatok szerepe is egyre nagyobb lett Angolában.

A De Beers³ gyémántmonopólium Bár hivatalosan elhatárolódott a véres gyémántoktól⁴, egyes kutatások szerint közvetve mégis megjelentek UNITA gyémántjai a rendszerben. Citibank, BNP Paribas, HSBC – egyes vádak szerint részt vettek vagy fedeztek pénzmozgásokat, de ezeket jogilag ritkán bizonyították.

Ukrán és bulgár cégek is részt vettek a fegyverkereskedelemben, főleg UNITA irányába. Ukrán és bulgár cégek is részt vettek a fegyverkereskedelemben, főleg UNITA-nak szállítottak.
Olajvállalatok, mint a Chevron, Total, BP és más cégek jelentős szerepet játszottak az angolai olajiparban, ami közvetve befolyásolta a konfliktus dinamikáját.
Orosz fegyverkereskedők a polgárháború alatt, a Szovjetunió bukása után egyes orosz katonai ipari szereplők a régi kapcsolati hálókat kihasználva szállítottak fegyvereket mindkét oldalnak. A 2002 utáni újjáépítés alatt Kína lett a legnagyobb befektető Angolában, az infrastruktúra fejlesztésben és a bányaiparban. A Kína által nyújtott hiteleket olajjal fizeti vissza Angola. Világbank és IMF is jelen volt és támogatást nyújtott Angola gazdasági reformjaihoz és az újjáépítéshez.

Afganisztáni háború (1979–1989)

Az afganisztáni háború (1979–1989) a hidegháború egyik legvéresebb proxykonfliktEgyesült Államok volt, amelyben a Szovjetunió próbálta fenntartani befolyását egy baráti kommunista rezsim felett, míg az Egyesült Államok , Pakisztán, Szaúd-Arábia és más nyugati szövetségesek a Mudzsahedin felkelők támogatásával próbálták megakadályozni ezt.
1978 a kommunista PDPA (People's Democratic Party of Afghanistan) puccsal hatalomra kerül. 1979. decemberben a szovjet hadsereg bevonul Afganisztánba, hogy stabilizálja a PDPA kormányát. A háború alatt mintegy 115 ezer főnyi szovjet katonaság vett részt a műveletekben. A Mudzsahedin felkelőknek nem volt központosított vezetése, de logisztikájukat Pakisztán és a CIA⁵ koordinálta.

Kik finanszírozták és volt hasznuk belőle

Szovjetunió évente 6-8 milliárd dollárt költött a háborúra. Pakisztáni ISI⁶ és a CIA logisztikájának célja volt, hogy a háborút minél tovább elhúzni, hogy a Szovjetuniót gyengítsék. A gazdaságát meg is terhelte súlyosan, és egyik lépés lett az unió szétesése felé. Az Egyesült Államok évi 500–700 millió dollárt adott a Mudzsahedin támogatására. Bin Laden és az "Arab Afghánok" is ekkor tűntek fel.Fegyverforrások: Egyesült Államok, a Lockheed Martin, Raytheon és más hadiipari vállalatok profitáltak a fegyvereladásokból. ; Kína; Egyiptom és Szaúd-Arábia közvetlen finanszírozása a fegyver beszerzésnek.

A BCCI (Bank of Credit and Commerce International): közvetítő szerepben volt az amerikai és szaúdi pénzek mozgatásában – később pénzmosás és terrorfinanszírozás miatt lelepleződött.

Kambodzsai – A délkelet-ázsiai sakkfigura

Kambodzsa a vietnámi háború alatt lett kulcsfontosságú térség. 1953-ban nyerte el függetlenségét Franciaországtól, de hamarosan az indokínai térség hidegháborús csatatérré vált.
1970-ben Lon Nol tábornok Egyesült Államok támogatását élvezve puccsal megdöntötte a semlegességpárti Norodom Sihanouk uralmát. 1975-ben a vörös khmerek vették át a hatalmat, Pol Pot vezetésével, kínai támogatással, miközben Észak-Vietnám is érdekeit érvényesítette. Ezzel elindult a kambodzsai népirtás 1,7–2 millió halott eredményezett, ez vált a világ egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófájává.
1979-ben Vietnám lerohanta Kambodzsát, eltávolította Pol Potot – ezzel szovjet érdekszférába vonta az országot.

Latin-Amerikai proxyháborúk

Latin-Amerika az Egyesült Államok Monroe-elvének és az antikommunista stratégiák egyik fő színtere volt. Számos baloldali mozgalom és gerillaháború indult, amelyek mögött gyakran szovjet vagy kubai támogatás állt. A Monroe-elv, az Egyesült Államok külpolitikájának egyik alapvető irányelve, amelyet James Monroe elnök hirdetett meg 1823-ban. Ennek a doktrínának a lényege, hogy az Egyesült Államok ellenzi a európai kolonializmust a Nyugati Féltekén, és kijelenti, hogy az amerikai kontinens független államai nem lehetnek újabb európai gyarmatosítások célpontjai.A közelmúltban a Monroe-elvet újraélesztették, hogy megakadályozzák Kína térnyerését Latin-Amerikában, ami új kihívások elé állítja az Egyesült Államokat.⁷

Chile (1970–1973)

Salvador Allende demokratikEgyesült Államokn megválasztott baloldali elnök volt. 1973-ban a CIA aktív támogatásával Augusto Pinochet katonai puccsot hajtott végre. Az Egyesült Államok szembeszállt a szovjetbarát Allendével, támogatta a katonai diktatúrát.

N icaragua (1979–1990) és 2000 után

A sandinisták szovjet–kubai támogatással megdöntötték a Somoza-dinasztiát. Nicaraguai baloldali politikai párt Nicaraguában Szandinista Nemzeti Felszabadító Front (Frente Sandinista de Liberación Nacional, FSLN) tagjai. A párt nevét Augusto César Sandino után kapta, aki a nicaraguai ellenállást vezette a Somoza-diktatúra ellen. Az Egyesült Államok a „kontrák” (ellenforradalmárok) révén próbálta megdönteni őket. A szemben álló felek, az Egyesült Államok, Szovjetunió Kubával, polgárháborús formában.
A 21. században is folytatódott. A hidegháború árnyékából a Kína, Oroszország hálójába került. Mindazok mellett, hogy Ortega elnök 2006-os visszatérése után Közép-Amerika és a Dominikai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásba (CAFTA-DR) az Egyesült Államokkal segítette Nicaraguát a befektetések vonzásához Egy idő után Kína és Oroszország felé fordult és kapcsolatot alakított ki Iránnal. a szoros kapcsolatokat épített ki Kínával, Oroszországgal és Iránnal. Kína felé való elfordulását jól példázza az a projekt, amely egy óceánközi csatorna építésére irányult Nicaraguán keresztül, amelyet Wang Jing kínai milliárdos vezetett.

Hivatalosan 2014 decemberében törték meg a talajt a csatornán, amely a tervek szerint nagyjából háromszor hosszabb volt, mint a Panama-csatorna. (Erre a projektre érdemes odafigyelni a jövőben)

2021-ben Nicaragua megszakította diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, és elismerte az egyetlen Kína elvét, Kína pedig azonnali gazdasági és infrastrukturális támogatásokat ajánlott fel. Oroszország biztonsági és hírszerzési együttműködést mélyít, katonai jelenlétre is utalások vannak. Az Egyesült Álamok is jelen maradtak mint külföldi befolyásoló tényező, célzott szankciókkal, NGO-k és civil társadalom támogatásával és a demokratizáció exportálásával.⁸

El Salvador (1980–1992)

A baloldali FMLN (Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front)gerillaszervezet szovjet/kubai támogatást kapott. A FMLN egy salvadori politikai párt és egykori gerillaszervezet, amely a salvadori polgárháború idején alakult.

Mind Kambodzsa, mind Latin-Amerika a hidegháborús versengés mellékhadszínterévé vált. A szuperhatalmak beavatkozásai hosszú távú destabilizációhoz, humanitárius katasztrófákhoz és elhúzódó társadalmi feszültségekhez vezettek. A proxyháborúk árát rendre a helyi lakosság fizette meg, miközben a globális erőviszonyok alig változtak. Az Egyesült Államok évi százmilliókat költött a jobboldali kormány támogatására.

A proxyháborúk a 21. században is folytatódnak

A 2000-ig folytatott proxyháborúk nem fejeződtek be a Szovjetunió szétesésével , folytatódtak tovább. A 21. századi proxyháborúk már nem feltétlenül kétpólusú világrend mentén zajlanak. A multipoláris geopolitikai térben regionális hatalmak (pl. Törökország, Irán, Kína) is egyre aktívabb szereplőkké váltak, miközben a hibrid hadviselés, a kibertámadások és a kulturális befolyás is a proxyeszköztár részévé vált.

proxyháborúk (2000 után)

Egyesült Államok politikája célzott szankciók, NGO-k és civil társadalom támogatása demokratizálódási retorikával.

Afganisztán (2001–2021) – USA/NATO vs. Taliban (+ később Al-Káida, ISIS)

Irak (2003–2011, majd ISIS elleni harc) – USA/NATO + iraki kormány vs. felkelők, ISIS

Szíriai polgárháború (2011–) – USA, Törökország, Öböl-országok vs. Szíria, Oroszország, Irán

Jemeni polgárháború (2014–) – Szaúd-Arábia (USA támogatással) vs. húszi lázadók (Irán támogatással)

Líbiai polgárháborúk (2011-től) – NATO, katari támogatás vs. Kadhafi rendszer, majd helyi háborúskodás

Arab tavasz

Régió	Helyi konfliktus	Szereplők, érdekek	Típus
Ukrajna	Proxyháború	Szembenálló felek Oroszország, NATO, EU	Katonai
Szíria9	Polgárháború	Oroszország, Irán, Egyesült Államok, Törökország	Hibrid, többfrontos proxyháború
Jemen	Húszik10 kontra kormány, polgárháborús helyzet	Irán, Szaúd-Arábia, Egyesült Államok.	Amerikai–iráni katonai versengés
Szudán	RSF11 kontra hadsereg	UAE12, Oroszország, Egyiptom. A szudáni konfliktus hátterében egy rendkívül összetett nemzetközi támogatási rendszer áll, amelyben több ország is részt vesz.	Politikai13
Tádzsikisztán–Kirgizisztán	Tádzsikisztán és Kirgizisztán állami szervei: Elsősorban a határőrségek és a katonai erők érintettek a fegyveres összecsapásokban.	Kínai, orosz és török érdekek ütköznek a térség infrastruktúrájáért.	Területi viták
Kaukázus és Közép-Ázsia;	Hegyi-Karabah konfliktus, amely Azerbajdzsán és Örményország között zajlik, egy rendkívül összetett és hosszú múltra visszatekintő ügy.	Törökország, Oroszország, Irán, Kína	Területi viták.

Ki fektetett be a proxyháborúkba és milyen haszonnal 2000-ig

	Egyesült Államok és Nyugat	Szovjetunió
Közvetlen profit	Fegyverexport, katonai megrendelések, adósságfüggés	Fegyverexport, ideológiai bővülés
Geopolitikai előny	Szövetséges rezsimek megerősítése	Szocialista blokk bővítése (Afrika, Ázsia)
Pénzügyi haszon	Banki hitelek, befektetések	Állami gazdasági expanzió, katonai jelenlét

Egyesült Államok, célja a kommunista terjeszkedés megakadályozása volt, de lehetővé tette állami megrendelésekkel a katonai-ipari komplexumok jövedelmének a növekedését.

Szovjetunió, célja a kommunista mozgalmak támogatása és saját fegyveriparának exportja révén ért el gazdasági és stratégiai előnyöket.

Kína, célja különösen Afrikában és Délkelet-Ázsiában kezdett saját hálózatot kiépíteni például a Pol Pot támogatása Kambodzsában.

Bankok és pénzintézetek befektetői

Hatalmas kamatok és kölcsönöket biztosítottak, amikkel adócsapdába vezették az országokat, amit hosszú évtizedekig fizettek esetleg ma is fizetik. Ezekkel a csapdákkal nyugat a politikai befolyását is biztosítása a hitelezés révén.

Chase Manhattan Bank (David Rockefeller), aktívan finanszírozott hitelezett antikommunista rezsimeket Latin-Amerikában.

Citibank, hiteleket nyújtott diktatórikus antikommunista kormányoknak például Salvador, Guatemala, Dél-Korea kormányainak.

Credit Lyonnais, Deutsche Bank, közvetve részt vettek fegyverüzletek finanszírozásában Európán keresztül.

Ipari és hadiipari vállalatok

A gigantikus fegyvereladásokból óriási profit az állami és más megrendelésekből. Nyugat másik haszna a technológiai dominancia bizonyos régiókban.

Lockheed Martin, Raytheon, Northrop Grumman (Egyesült Államok): fegyverek és repülőgépek szállítása Latin-Amerikába, Afrikába, Közel-Keletre.

British Aerospace, Dassault Aviation (UK, FR): szállító repülők, vadászgépek Angolának, Dél-Afrikának.

Kalashnikov Konzern, MiG repülőgépgyár (Szovjetunió, Oroszország): fegyverexport az MPLA (Angola), Pol Pot (Kambodzsa), Vietnám részére.

Befektetési alapok, pénzügyi konszernek

Carlyle Group (alapítás: 1987): korai befektetések hadiiparba.

- Blackstone: ingatlan- és infrastrukturális befektetések háború sújtotta országokban (újjáépítési szakaszban).
Óriási hasznuk volt a:
-A háborúk utáni újjáépítésből származó hatalmas infrastrukturális beruházásokból.
-Katonai technológiákban való részvénybefektetések busás megtérüléséből.

Titkosszolgálatok

CIA: fegyverekkel, pénzzel és kiképzéssel támogatta a mudzsahedineket¹⁴ Afganisztánban (pl. Stinger rakéták szállítása).
KGB: baloldali gerillamozgalmak támogatása (Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában).
Mossad, MI6¹⁵: regionális proxy-harcokban való részvétel (pl. Angola, Nicaragua).
Mindegyik titkosszolgálat a stratégiai befolyási övezetek kialakításáért, és a globális hatalmi versenyben az információs előny megszerzésért, fektetett be pénzt energiát

A 2000 utáni proxyháborúkban a klasszikus állami háborús logika helyett a magánszereplők és a üzleti érdekek térnyerése figyelhető meg.

Proxyháborúk 2000 után: Befektetők, Haszonélvezők és Profitok

Kategória	Szereplők	Befektetés típEgyesült Államok	Haszon
Bankok	Goldman Sachs, JPMorgan Chase, HSBC, Deutsche Bank	Hadiipari részvények, hitelek, kötvények	Kamathozamok, részvényárfolyam növekedés
Hadiipari vállalatok	Lockheed Martin, Raytheon, Boeing, Northrop Grumman, BAE Systems, Thales Group	Fegyverszállítás, technológiafejlesztés	Katonai szerződések, fegyvereladási profit
Befektetési alapok	Carlyle Group, BlackRock, KKR	Hadiipari és infrastruktúra befektetések	Növekvő eszközérték, profitágak
Titkosszolgálatok	CIA, NSA, GRU, Mossad	Helyi szövetségesek támogatása, információs dominancia	Stratégiai befolyás, erőforrások ellenőrzése
Energiavállalatok	ExxonMobil, Shell, BP	Olaj és gázmezők kiaknázása	Természeti erőforrásokból származó bevételek
Private Military Companies (PMCs)	Blackwater, Wagner Group (ez utóbbi orosz érdekeltség)	Bérharcosok szolgáltatása	Biztonsági szerződések, privatizált háborús haszon

Az öbölháború és az iraki háború tudatosan maradt ki. Egy következő fejezetben foglalkozom vele a 21. századi újtípusú háboruk keretében.

 

Tóth

 

Folytatásban: „Csillagháborús terv” (SDI) és a Szovjetunió kimerítése; A Szovjetunió bukása és a keleti blokk széthullása; Gazdasági kivéreztetések és reformkudarc.

---