„Te disszidens vagy?” – tette fel a kérdést egy újságíró Milan Kunderának , amikor az 1970-es évek közepén Franciaországba száműzték szülőhazájából, Csehszlovákiából. „Nem, én író vagyok” – válaszolta A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyv szerzője . Nem mintha közömbös lett volna a cseh rezsimmel belülről ellenzők sorsa iránt, de óvakodott attól, hogy egy politikai címkét ragaszkodjanak egy regényhez, általánosabban pedig az üzenetet hordozó irodalomhoz, a politikai szolgálatban álló művészethez ötlet.
Mikor elolvastam az alábbi hírt, úgy éreztem, hogy le esek a székről a röhögéstől.
"Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke pénteken kijelentette, hogy nem ismer olyan “tudományosan megalapozott” módszert, amellyel meg lehetne különböztetni a férfit a nőtől, és ezzel megvédte a testület döntését, amely szerint két olyan bokszolónak engedélyezte a női ökölvívó világbajnokságon való részvételt, akiknek nemi hovatartozása vitatott."
Guy de Maupassant írta egy kisregényében: éljen az a kis különbség ami a nőt a férfitől megkülönbözteti. A 19. század végén ők még tudtak különbséget tenni, mi a mai fejeltségi szinten már nem.
2022. június 29-én írtam.
/// A háború okai címmel a Facebookon megosztottam egy 2022-ben megjelent írásomat pár percre rá órákra letiltottak, miután újra megjelent a cikknek a vége nem volt olvasható. A sorozat következő írása alább olvasható.///
A Sunday Times első számú bestsellere, Douglas Murray 2017-ben megjelnt Európa furcsa halála*, egy nagyon személyes beszámoló egy öngyilkosságba esett kontinensről és kultúráról. A születésszám csökkenése, a tömeges bevándorlás, valamint a kiművelt önbizalom és öngyűlölet együtt járt ahhoz, hogy az európaiak képtelenek vitatkozni önmagukért, és képtelenek ellenállni saját átfogó társadalmi változásának. Ez a könyv nemcsak a demográfiai és politikai valóság elemzése, hanem szemtanúk beszámolója is egy önpusztító kontinensről. Ez magában foglalja a jelentéseket az egész kontinensről.
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Shakespeare, William
Semmi jót nem ígér nekünk a jövő.
Románia lesz a NATO éltanulója, elkezdődött a konstancai Mihail Kogălniceanu NATO-támaszpont bővítése: végleges formájában akár tízezer katonának otthont adhat. Jelenleg NATO vegyesdandár, fő támaszpontja Kogălniceanu település közelében van, és elsősorban amerikai vadászgépek tartózkodnak itt, ezt bővítik most. Lépésről lépésre készül nyugat a harmadik nagy háborúra. Ahogy Hitler belerángatott több államot az őrületbe most se ússzuk meg. A nyugati vezetők többször kijelentették az utóbbi időben, hogy nem lehet kizárni egy NATO-orosz hagyományos háború kitörését az elkövetkező évtizedben.
A Krím-félsziget az orosz-török háborúk sorozata után került az Orosz Birodalomhoz. 1771-ben a krími Sahib II Giraj kán elnyerte függetlenségét az Oszmán Birodalomtól Vaszilij Dolgorukij hercegnek köszönhetően, aki legyőzte a török csapatokat a félszigeten. A kán szövetségről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodást kötött Szentpétervárral. Az oszmánok pedig 1774-ben a Küçük Kaynarca-i szerződés aláírásával teljesen lemondtak a Krímre vonatkozó igényeikről, és átengedték azokat Oroszországnak.
A térképek némelyikén csak a Krím északi része van "ukránként" ábrázolva,
Milan Kundera. Fénykép: Gallimard/Profimedia/Shutterstock
Jacques Rupnik
Új életet kap Milan Kundera cseh író 1980-as esszéje a kelet és nyugat közé rekedt népekről
Kultúránk lemorzsolódása az elcsatolt területeken az elmúlt évtizedekben döbbenetes méreteket öltött. A húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest napjainkban a Felvidéken százezerrel, Erdélyben pedig kétszázezerrel kevesebb magyar él. A globalista ködösítésnek kiszolgáltatott nagyvilágnak tudnia kell, hogy ami nekünk itt a Kárpát-medencében drámai fejlemény, az a nemzeti kultúrákból táplálkozó egyetemes civilizációnak szintén hatalmas veszteség. Hogyan lehetne ezen az enyészettnek kitett állapoton javítani? Határmódosítási lehetőségek híján egyértelmű, hogy maximális jogokat biztosító autonómiával.
Ennek a kudarcnak és végső botránynak az egyik alapvető oka az Egyesült Államok militarizmusának velejárója. Az amerikai militarizmus és más nyugati kapitalista államok militarizmusa nem a „katonai” vagy a „védelem” konvencionális értelmezéséről szól a nemzetek megvédése, sőt a háborúk tényleges megnyerése céljából. Az amerikai és nyugati militarizmus elsődleges célja a magánvállalatok, a hadiipari komplexum profitszerzése. Írja Finian Cunningham a Strategic Culture oldalán.