A laktanya 1899-ben
A város életében a 18. században egy sötét korszak volt, amely 1763-al vette kezdetét.
Ekkor állította fel ugyanis Mária Terézia a határőrvidéki rendszert. Háromszéken 2 gyalog és egy huszár ezredet szervezett, melynek katonai parancsnoksága meg volt bízva nemcsak a határvédelemmel, hanem a katonaság kötelékébe tartozó egyének személyi és anyagi kérdésében is bíráskodott.
A királyi rendelet fegyverviselésre kényszerítette a város polgárait és semmiféle tekintettel a város régi önkormányzati jogaira s kiváltságaira, a katonai önkény-uralom ránehezedett a társadalmi élet minden ágára s nemcsak a törvénykezési és közigazgatási ügyekben, hanem a társas együttélésből felmerülhető minden kérdésben az osztrák törvények és szabályok szerint Ítélkezett. A város ősi jogai, az egyesek személyes szabadsága az osztrák szellemű auditor militáns felfogásában tekintetbe sem jöttek s a hol a szabadabb gondolkodás bármily csekélyebb jelben megnyilatkozott, ott voltak a katonai fegyelmi eszközök. És a katonai vasszigort érezték nemcsak a véderő kötelékébe tartozó polgárok, hanem maguk a város tisztviselői is, úgy, hogy a sok panaszt végre megsokallta maga az erdélyi főkormányszék is s az 1824 és 1825 években kétszer ir le a katonai parancsnoksághoz , hogy a tanácsbeli urakat önkényileg ne büntessék, mert, a tanácsosok nem állanak katonai fegyelem alatt. Ezen intézkedésekről a városi levéltárban hiteles okiratok vannak.
Ez a korszak sokkal közelebb fekszik hozzánk, semhogy csupán Írott emlékekre kellene támaszkodnunk. A szájhagyományok s most is élő emberek csodálatos dolgokat beszélnek azon önkényről, a melylyel a katonai direkczió a polgárságot sanyargatá. Néhány esetet ide jegyzünk.
A nagy hatalmú kapitány egy alkalommal séta közben egy czifrán öltözködött ifjúval találkozik, kit nyomban meg is szólít különös ruhájáért. Az iíju talán élesebben válaszolt, mint kellett volna s ezért a tiszt ur az ifjút elfogatta s úgy megbotoztatta, hogy az belehalt.
Egy kézdi-vásárhelyi tekintélyes polgár egy alkalommal elmulasztotta a kapitány urnák a szokásos bélpecsenyét elküldeni s ezen feledékenysége 25 pálczaütéssel büntettetett.
A katonai kötelékbe tartozó iparosok csak akkor vihették áruikat idegen vásárokra, illetőleg csak akkor kaptak engedélyt a város elhagyhatására, ha a tiszta nyeremény egy részét a strázsamesterrel és kapitánnyal előre megosztották. S hány családi élet dúlatott fel a tiszt urak által, míg a férjek távol voltak ? !
Szóval a legszentebb jogokat is lábbal tiporta a féktelen soldateszka (erőszakos katonai szellem'; 'az állam irányításába beavatkozó katonaság') s minden panasz s minden feljajdulás börtönnel és bottal toroltatott meg. A határőrvidéki rendszer emlékei azon épületek, melyeket a székelység emelt a tisztek részére lakásul s melyek később a megye tanulmányi alapja javára visszaengedtetvén, jelenleg a kir. törvényszék, kir. adóhivatal, polgári iskola, árvaház és kórház helyiségéül szolgálnak.
E sötét korszak kényurai között még is volt egy, kire mindig tisztelettel és hálával emlékezik vissza a székely nép.
Ezen ember br. Purczel János ezredes volt, ki meleg, lovagias szívével felkarolván a székelység ügyét, egy nagy alkotással örökítette meg nevét. Ez volt a híres székely katonai nevelő intézet, melynek történetét röviden a következőkben foglaljuk össze :
Az 1817. év szeptember 15-én Peren ez császár meglátogatta nejével Karolinával K.-Vásárhely városát, mely alkalommal br. Purczel katonai parancsnok egy katonaiskola létesítésének tervét terjesztette ő felsége elébe, kimutatván, hogy a véderő fejlesztése szempontjából minő fontossággal bírna, ha itt a katonai szolgálatra kiválóan alkalmas székely nép között egy nevelő-intézet állíttatnék fel.
Az előterjesztés megnyerte a császár tetszését s rorestáni báró Purczelt nyomban kinevezvén a nemes 2-ik gyalog székely regiment ezredesévé, a legteljesebb felhatalmazással látta el a szükséges alap kiteremtése iránt. És ezen időtől kezdve igazán nagy és nemes munkát végzett báró Purczel. Aláírásokat nyitott, felhívásokat bocsátott ki s a mint egy kortársa megemlékezik:
„mindenféle érzékeny és szívreható előadása ujabb-ujabb gyulladásba hozza a nemes szíveket."
A nagy munka nagy eredményeket szült, mert rövid két év alatt a nemes 2-ik székely gyalog Regimenttől aláírás útján 40.515 frt 45 kr folyt be s maga a tiszti kar 1782 frt 11 krral járul az alaphoz. A nemes székely huszárezred is, élén kommendánsával gr. Kálnokival meghozza a maga áldozatát, 12859 frt 23 krt adván az iskola alapnak, melyet a tiszti kar a maga részéről még 356 frt 4 krral szaporított. A két székely ezred által visszanyert havasokból időközben 6079 frt 46 kr csatoltatott a tőkéhez, míg végre Erdélyből és Magyarországból egyesek 8427 frt 24 krt adományoztak.
Hogy milyen nagy volt ezen időben a katona iskola iránt való lelkesültség, mutatja azon körülmény, hogy egyszerű emberek minő összegekkel szerepelnek az adakozási listán. Nevezetesen Jósa János középajtai ev. ref. pap „némely darab földek árában" 700 írttal, polyáni Tuzson gyalog strázsamester 1000 frtot, bikfalvi Simon Ádám gyalogkatona 1000 frtot, bikfalvi Fejes Sámuel gyalogkatona 1000 frtot adnak a jótékony czélra, kik ezért ő felsége által arany érdemrenddel tüntettettek ki.
Az így összegyűlt 74019 frt 53 kr alapvagyonnal 1818. év május 1-én megindult az építkezés Doborkázi székbeli mérnök terve szerint.
Fentebb említett író az építés müvét a következő lelkes szavakban örökíti meg:
„maga a nagy dicső fundáló (br. Purczell) mindenűt jelen vagyon és a stabilis főrangú tisztségnek, a nemes Companiak és Skvadronok commendánsainak hathatós közremunkálkodásukkal és segítségükkel úgy a két nemes regimentbeli tisztségnek bádgyadhatatlan fáradozásai között, ezen roppant fényes Alkotmány felemeltetik és rétyi nemes Gazda, regimentbeli építő tiszt által a famunka is bevégződvén, 1822 szeptember hónapjában egészen elkészült, 4 esztendők és 5 hónap alatt."
Az 1823. év február 26-án leérkezett ő felsége „kegyelmes szankciója és a nevelőház állandó megerősítése" azzal a hozzáadással, hogy a császár 4000 frtot ajándékozott convencziós pénzben az intézetnek s ezen felül 100 tanulónak, úgymint a 2-ik gyalog ezredből 36-nak, az első ezredből 36-nak, a huszár ezredből 24-nek és 4 tiszti gyermeknek nevelési költségeire évi 4000 frtot convenczios pénzben adományozott. Ugyanezen év május 11-én négyesi báró Szepessy Ignácz erdélyi püspök 500 frt alapítványt tett az intézet javára.
A katona iskola felállításába tehát sokan folytak be s csupán Kézdi-Vásárhely városát nem találjuk sehol az adakozók névsorában, de a város levéltárában találtunk egy iratot, mely megörökíti, hogy a város „saját pityókás földjéből", az iskolának veteményes kertül 80 Dől területet felajánlott. Igen valószínűnek látjuk, hogy a városi polgárság, mely legsúlyosabban érezte a katonai uralom terheit, nem nagyon lelkesült az új intézmény iránt s különben is mint a 2-ik gyalogezred kiegészítő része más útón befolyt az adakozásokba s a közmunkából is tetemes része lehetett.
A székely nevelő-intézet boldog emlékű alapítója 1829. június 13. halt meg Kézdi-Vásárhelyen s nyugvó helyét az ev. ref. temetőben egyszerű kő jelöli, melyen következő felirat olvasható :
„A 2-ik székelyek 1-ső ezredessel. b. Purczel, ki is megholt június 13-án 1829."
A sírkő másik oldalán pedig ezen vers volt régebben bevésve:
„A teste eltemettetett
Érdeme nem felejtetett.”
Ezen feliratot később bemeszelték, de valóságához kétség nem fér, mert még az utóbbi időkben is többen látták.
A székely nép áldozatkészsége s Purczel lángbuzgalma folytán létesült székely katonai iskola 1823. október 4-én nyittatott meg fényes ünnepségek között. A díszes nagy épület 125 tanulóra volt berendezve s folytatta működését egészen 1848-ig, midőn a szabadságharcz szétszórta úgy a tanulókat mint a tanárokat, de egy negyed századig tartó pályafutása alatt fényes hírnevet vívott ki magának. Az itt kiképzett növendékek közül nem egy, később magas méltóságot viselt az alkotmányos korszakban felállított honvédségnél (Graef, Hild, Gabriányi).
A szabadságharc után az iskolát beszüntették s alapvagyonát lefoglalták. Maga az épület, a székelység által épített többi katonai épületekkel, a megyének a tanulmányi alap javára visszaengedtetett s jelenleg honvéd laktanya, de hogy az iskolai alappal mi történt s hogy az hol van elhelyezve, bizonyosan nem lehet tudni, de valószínű, hogy Bécsben a kincstárnál van. 2022-ben megkezdték a laktanya felújítását, elképzelés szerint kulturális központ fog működni benne.
Forrás: Háromszék vármegyeháza. Emlékkönyvből Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére 1899.