— Dr. Török Andor felolvasása a Katholikus Otthonban.
Kicsiny városka vagyunk; házaink mind uj dolgok, mü-értékük nincsen. Ugyan mit mondhatnának nekünk valami érdekeset ezek a kövek? Ámde, a latin költő szerint: „saxa loquuntur,, a kövek beszélnek, csak tudni kell hozzá, hogy megszólaltassuk őket, hogy ellessük, micsoda titkokat őriz
nek. Próbáljuk meg hát, kérdezzük meg őket, hátha meg tudnánk tőlük valamit.
Onnan kezdve, ahol a piac felső részén a Kovácsné újságos bódéja áll, a kaszárnya felé és be a temető utcában s onnan meg a Séra-sírbolt felé a sírbolton inneni szántóföldig, a föld alatt egy nagy méretű, pompásan boltozott alagút-féle építmény húzódik, jól égetett, nagy téglából építve. Ez a város legrégibb építészeti emléke. Ezerhétszázötven évvel ezelőtt építették a világbíró rómaiak, a kiknek uralma alá Erdély (akkori nevén Dacia) is tartozott. Egy római vízvezetéknek főgyűjtő csatornája ez, mely valószínűleg a torjai hegyekből hozta a vizet az itt lakóknak. Komollótól Kézdivásárhelyre, innen az Ojtozi szorosba vezetett a római hadi-ut, melyet a Bereck mellett nemrég kiásott Castrum, a katonai táborvár védett. Fennmaradt egy római térkép, az u. n. Peutinger féle tábla, a melyen ez az ut is jelezve van a mellette levő megnevezett városokkal, útállomásokkal együtt és hozzávetőleg azon a tájon, a hol most Kézdívásárhely áll, „Praetoria Augusta“ nevű állomást jelez a térkép. Ezen alapon több tudós azt véli, hogy Kézdívásárhely helyén állott Krisztus után 150 évvel Praetoria Augusta római város.
Hogy éppen ily nevű város volt-e itt, az még tudományosan beigazolva nincs, de, hogy itt római telep volt, azt sok római lelet bizonyítja. A bécsi Kunsthistorisches Hofmuseumban van egy félméter magas gyönyörű római ezüst váza és sok arany és ezüst római pénz, a melyeket itt Kézdivá-
sárhelyen leltek az Oroszfalu felőli város végen, az országút lejtőjének levágásakor, éppen a vízvezetéki csatorna vége környékén. A Nagy István szeszgyára felé lejtő részen pedig sok typikus római cserépcsövet találtak, melyek nyilván a vízvezeték hálózati elosztó csövei voltak.
Mindenesetre meggondolkoztató dolog, hogy 17—18 évszázaddal ezelőtt itt vízvezeték volt, ma pedig nincs.
A római műveltséget eltemette a barbár keleti népek (gótok, hunok) betörése, a a római város elpusztult, helyét benőtte a fű és szinte ezer esztendeig lakatlan pusztaság maradt a helyén.
A magyar székely idetelepedés után az Árpádházi királyok korában (1000—1300 közt) újra lakótelep keletkezik itt. Erre mutat, hogy a Kisegítő Takarékpénztár főtéri sarokházának alap-ásása közben egy régi épület alapkövére bukkantak, a hol egy rejtett kőüregben egy cserépfazék ezüst
pénzt és másfél kilónyi nyers ezüstdarabot találtak. A pénzek mind a IV. Béla király pénzei voltak s igy ez a lelet bizonyára a IV. Béla korában 1242-ben történt nagy tatár veszedelemkor lett elrejtve. Az Ojtozon és törcsvári szoroson betört tatárság ekkor pusztította el a szentléleki Perkőn állott királyi várat, a mint erről egykorú okirat is tanúskodik és akkor pusztult el az a lakótelep is, mely Vásárhely helyén állott. Egy menekülő itt lakó rejtette el értékeit a Kisegítő helyén azzal a gondolattal, hogy a vész elmúltával visszatér és előszedi azt, de elpusztult ő maga is, mint ahogy
elpusztult akkor egész Magyarország és 660 év múlva mi, jelenkori emberek találtuk meg a kincset, eltűnődve azon, micsoda véres tömegtragédia lebeg ezen lelet körül. Ekkor pusztult el a mai város helyén volt második település és ismét lakatlan pusztaság maradt a helyén.
De most az újraszületés nem váratott oly soká magára, mint a mikor a római város pusztult el. Magyarország ugyanis megmaradt a tatár járás elmúlta után és ha a város kiirtott népe nem is tért vissza, de a környező Székelyföld megmenekült része visszatért feldúlt tűzhelyeihez. A jelek arra mutatnak, hogy az elpusztult város uratlan területét Torja község vette birtokba, bekebelezve azt a maga területébe. így a város területe
a torjai határnak legszélsőbb csücske lett. Ámde ez a torjai határkiszögellés éppen Kézdiszék összes közlekedési útjainak találkozási csomópontját képezte s igy érthető, hogy itt újra lakosság telepedett le, olyan lakosság, amely kizárólag az országutak forgalmából él: patkoló kovács, italmérő, vásározó, fuvaros stb. Ezekből keletkezett a mai város és pedig aránylag elég gyorsan az 1241-iki teljes tatárirtás után. 1332-ből, tehát 90 évvel a tatárjárás útónról, megvan a pápai dézsmalajstrom, mely Kézdiszék akkori egyházi állapotát mutatja adózás szempontjából. Ebben még Vásárhely nem fordul elő, mig Torja mint tekintélyes egyházközség szerepel. Ez azt jelenti, hogy akkor még Vásárhely nem volt önálló egyházközség, hanem Torjának volt filiája. De az új telep gyorsan növekedett. Erre mutat az, hogy 70 évvel ez után, 1407-ben már egész Háromszék itt „Torjavásárán“ tartja közgyűlését. Torjavására volt ugyanis az új telep neve, azért mert ezen a forgalmas helyen cserélték ki áruikat Kézdiszék lakói, mint a szék „vásárhelyén". Ekkor már a mai város meg volt születve, elszakadt Torjától politikailag is, egyházilag is önállósította magát és vásáros hely volt. Ezt betetőzi 20 év múlva Zsigmond király 1427-beli kiváltság levele, mely a városnak
a „civitas regahs" jellegét, azaz a szabad királyi városi jogokat adja. Ennek a kornak, midőn a város már egyházilag is külön plébánia volt, emléke a református templom.
Folytatjuk
Forrás Székely újság 1931. március 1.