Volt olyan háromszéki ember, akinek az első világháború, vagy ahogyan emlegették a nagy háború kálváriája kilenc évvel a befejezés után se ért véget. Az 1927. augusztus 14-én megjelent „Új közlöny” (Ungvár) adta hírül a gelencei Csiky István történetét.
Azért mert hadifogoly volt. Egy székely fiú kálváriája több országon keresztül
A nagybocskóii csendőrség elfogott egy rongyos, kiéhezett férfit. Útlevél nélkül jött át Romániából Halminál csehszlovák területre, mire visszakísérték a román határig és átadták a román hatóságoknak. Munkatársunknak alkalma volt a szerencsétlennel beszélni, akinek elbeszéléséből a következőt tudta meg:
Csiky István gelencei születésű (Háromszékmegye) tényleges volt osztrák - magyar tengerésztisztet 1927-ben engedték haza a franciák.
Közben volt Kongóban, Marokkóban, Madagaszkárban, Algirban, szenvedett, vérzett, bolyongott Kongó őserdeiben és szökésért tiz évi kényszermunkára ítélték a franciák sokezer magyar és német hadifogollyal együtt. Csiky István nyomorékon, átlőtt lábbal hazakerült.
Megérkezik juliius 6-án Biharkeresztesen román területre.
Első állomás Arad.
Rövid pihenő, majd csendőrfedezettel Sepsiszentgyörgybe viszik. Ugyanis Csiky István Gelencén lakik, ami Szentgyörgytől mindössze húsz kilométer. A városi főnök átír Gelencére: »mondjátok
meg, befogadjátok-e Csiky Istvánt?
«A válasz nem késik: »Miután a nevezett 10 éve nem tartózkodik a községben, elvesztette illetőségét és mivel az impériumváltozás sem találta Erdélyben, elvesztette román állampolgárságát«.
Gelence község nemes elöljárósága kissé megfeledkezett arról, hogy ha valaki Madagaszkárban a francia kultúrfölény következtében ártatlanul követ tör tíz évig, az nem lehet egyidejűleg Gelencén is az impériumátvételkor.
A főnök kiadja az utasítást: »Csiky Istvánt át kell tenni a határon Magyarországba.« És már állítja is ki a toloncútlevelet, beszólítja a detektívet. Haza sem engedi Gelencére, mely alig pár kilométernyire van Szentgyörgytől.
Csiky István elvergődik Aradra, majd innen Kurticsra. Átviszik Lökösházára, de a magyar határrendőr kapitány nem fogadja el. Ráírja az okmányára: »Csiky István román állampolgár, visszautasítom. Aláírás, bélyegző. Elintéztetett.« Románia nem akarja befogadni, ismét vissza
Lökösházára. Magyar határkapitány megint visszaküldi. Csiky István úgy érzi, hogy ő futball, akivel a két ország elszórakozik. Az újabb határátküldés most Romániát illeti. Azonban ezt nem várja be. Beül egy teherkocsiba s lemegy Szentgyörgybe, hogy innen hazajusson Gelencére.
Megérkezik Szentgyörgyre, alig hogy leszáll az állomáson, belebotlik egy detektívbe. A detektív régi ismerősként üdvözli, beviszi a hivatalba, leviszik a pincébe, majd a főnök másnap újabb toloncútlevéllel Halmiba küldi...
A cseheknek nem kell Csiky István. Semmi közük hozzá, nem született a cseh köztársaság területén. Királyháza cseh határállomásról vissza küldik Halmiba. Halmi, kis pihenő, majd Visóvölgy, innen rövid gyalogút a cseh Terebes községig, ahol a román granicsárok elbúcsúznak tőle.
Úgy gondolják, hogy ami nem sikerül Halmiban, az sikerülhet Terebesen, ez kisebb forgalmú határátkelő pont. Csiky nem tudja, hogy mit csináljon Csehszlovákiában. Hosszú gyaloglás után elvergődik Nagybocskóra, itt a cseh csendőrök megfogják és szépen visszalökik Román-Bocskóra (Máramaros).
Csiky István intelligens ember, volt, tengerésztiszt, szülei jómódú emberek és mégis rongyosan, nyomorékon, csavargó módijára tehervonaton toloncútlevéllel utazik, senki sem akarja befogadni, állampolgárságát elismerni. És mindez azért, mert hadifogoly volt.
Kép: Darabant tulajdona