Szerző: D r. Balogh István
Az 1498-ik évben, vagyis Mátyás király halála után nyolc évvel az elhatalmasodott büszke főurak és a köznemesség között Magyarországon nagy küzdelem áll be. Ez Erdély, sőt a Székelyföldre is elragad. Ezért a három nemzet Segesvárt 1506 ban február 9-én tanácskozásra gyűl egybe, hol először is megerősítik az uniót, azután a legfőbb bajok okát, az itélőszéket hiányos szervezete miatt újból szervezték. Azt mondták, hogy minden bajnak az oka az itélőszék, mely hiányosan van szervezve s a főuraknak hatalma azért nőtt oly nagyra.
Elhatározták tehát, hogy mindenik nemzet választ 14—14 bírót, összesen 42-öt, mely hivatva lesz a három nemzet között felmerülő ügyeket eldönteni. Minden nemzet külön is tartott nemzetgyűléseket, melyen többé-kevésbbé fontos végzéseket hoztak. így például 1451-ben hozták azt a nagyfontosságú törvényt, mely kimondja, hogy ha bármelyik családban a férfiág kihalna, vagyis a családnak magva szakadna, a leány fiusittassék, azaz úgy tekintessék a leány, mintha fiú volna és így örökölhessen is. Ezt a nemzetgyűlést „Zekel-Vasarhelyt“, vagyis a mai Maros-Vásárhelyt tartották Hunyadi János kormányzósága idejében Vizaknai Miklós alkormányzó és Víngardi Geréb János parancsnok elnöklete alatt. Itt mondja ki végzésben, miként a consuliak között előfordul, hogy 32 évi elbirtoklás után senkit jószágában megháborítani nem lehet.
De dacára annak, hogy a székelység több fontos törvényt hozott, hogy belső ügyeivel teljesen rendbe jöjjön, az akkori vajda mindezekkel keveset törődött, mert ahelyett, hogy Erdélyt kormányozta volna, Maximilian császárral kezdett alkudozni.
1506. július 1-én Ulászlónak fia születik és ilyen alkalommal a szokásos ököradó és ökörsütés kezdetét vette. Régi szokás volt ez, mely adót a székelyek önként adták mindig, de ebben az időben kezdett terhes lenni az ököradó.
Ilyen alkalomkor a király által biztosok küldettek ki, hogy az ökröket lebélyegezzék, ezek zsarolni kezdettek és sok helyen a biztosoknak a székelyek nem engedelmeskedtek, őket megölték, minek az lett a következménye, hogy Ulászló Tomory Pál biztosát katonasággal leküldötte a székelyek közé, hol ütközetre került a sor és Tomoryt katonáival szétverték a székelyek. De egy nagyobb csapatot küldött ismét a király, mely aztán kényszeritette, hogy az ököradót a székelyek megadják. Ez használt, mert Agyagfalván ez év végén gyűlést tartottak, hogy a forradalmi hangulatot végkép lecsillapítsák és végzéseket hoztak, melyekben kimondták, hogy senki a király, a vajda és székely ispán ellen föl ne merjen kelni , aki partot üt, végkép kivesszen közülük. Sőt abban az esetben is, ha törvénytelenséget követnének el a király hivatalnokai, tilos a sértett mellett fegyvert fogni, hanem e mellett kérelemmel forduljanak a királyhoz. Az, aki áruló lesz, száműzessék, kegyelmet csak a királytól, vagy a nemzettől kaphasson. Ezzel a mozgalomnak vége lett.
Két év múlva, 1508-ban Lajost koronázták királlyá, aki az ökörsütést újra kivetette a székelyekre, de a behajtását elhalasztotta, mert attól tartott, hogy ha a törökkel — akivel akkor épen fegyverszünet volt — újra : háborút kezd az ország s a székelységgel , szomszédságában levő Oláhországgal is háborúba elegyedhetik, ekkor szüksége lesz a székelyekre. Zápolya János, az akkori erdélyi vajda gyűlölte a székelyeket, kiváltságaik ellen tört, mit a székelyek természetesen nem tűrtek, ez volt a legféltettebb kincsük, ezért Zapolyát gyűlölték, fegyvert fogtak ellene, de Zápolya ellenük fegyveres erővel ment, mely a fegyveres erőt Budáról hozta s igy a lázongó székelyeket megfékezte s azoknak jószágait — dacára a fennálló törvényeknek, — másoknak adományozta A mohácsi vész utáni időkben, midőn János király Erdélyért Ferdinanddal harcolt, a székelyek Ferdinand pártján voltak.
Izabella királyné alatt 1542. március hó 27-én Tordán országgyűlést tartottak, hol a három nemzet unióját megerősítették és meghatározták, hogy a külső és belső ellenség ellen megvédik egymást. A kormányzó gyám mellé 21 tagú tanácsot szerveztek (minden nemzetből 7-et), akik azután a királyi, majd a fejedelmi tanácsot alkottak. Számuk később változik. Szabályozzák a honvédelmet is egymás között. Szabályozzák a törvénykezést is, de az itt hozott törvények, mivel az országgyűlés nem Izabella királyné parancsára gyűlt egybe, csak később az 1544 április 24-én tartott országgyűlésen törvényesítették
Látható mindezekből, hogy a székely mily sok háborút folytatott a külellenséggel és mennyi sok belviszálya volt, de mindezek dacára, ha karddal is, ha életük árán is kellett megvédelmezni szabadságukat, régi jogaikat, azokat meg is őrizték hűségesen, sőt fejlesztették is.
Részletezzük egy kissé ezen kiváltságos jogaikat.
Ilyen kiváltságos joguk volt ősidőktől kezdve, azon legfőbb joguk, hogy székely ember semmiféle adót nem fizetett, az egy ököradót kivéve, melyet önként ajánlottak fel. Ez később elég terhessé vált. Székely ember az ő örökségét el nem veszthette, bármilyen bűnt is követett el, sőt még abban az esetben sem szállott az államra, a fiscusra, ha valamely székely család gyermek nélkül halt ki. Ez esetben, ha fiú nem volt, az életben lévő leányt fiúsítottak s mint fiú örökölte a vagyont, ha pedig se leány, se fiú gyermek nem volt, úgy az örökség a legközelebb álló rokonokra szállt. Ha rokonság se létezett, akkor a szomszédok örökölték.
A székely öröklési jogban csúcsosodik ki a székelyek jogéletének teljes önállósága, eredetisége, mely annyira eltérő volt, szinte napjainkig a magyar jogtól, hogy ez méltán igazolja a székelyek esfoglaló voltát, külön nemzetségi létezését, önállóságát itt a Kárpátok tövében. Ennek a speciális öröklési jognak alapja, miként az említett munkámban kifejtettem, a nemzetiségi földközösség volt. Ez szülte eme különálló jogrendszert. Minden ősfoglaló nép, a mit közös erővel elfoglalt, a felett közösen osztozkodott és közösségben művelték s igy a közvagyon, a közbirtok feletti öröklésből fejlődött ki az öröklési jog sajátossága.
A székelyeknél ez a földközösség egész a XIX-ik századig fennmaradt, holott a magyaroknál már a királyság intézményével megszűnik. Így természetesen fennállott az öröklési joguk is és ennek köszönhető a többi kiváltságos jogaik fennmaradása is. A székely öröklési jog a vagyon összeség fennmaradásának volt a biztosítéka és ez tartotta össze a székely népet. Ez volt a székely nemes katonaság különálló szervezetének is alapja és fenntartója, mert a katonasághoz pénz kellett még akkor is, melyet a vagyon, a birtok adott és ha ez nem oszlott szét, hanem a székely családok, a törvények szerint elődökről utódokra örökölték az ősi vagyont, tudhattak katonáskodni a sajátjukból.
Épen ezért volt a székely öröklési jognak az a lényeges feltétele, hogy az ősi vagyon elődről utódra szálljon át és ez az átszállás törvényes öröklés útján (successione ab intestato) történjék.
Forrás: Székely Nép/1914. Március 3; 24. sz.
Kép: Jan_Matejko Bathory