Szerző: D r. Balogh István
Mátyás, mivel Magyarországon a pénzügyi viszonyok rossz lábon állottak, az 1467. év
elején tartott országgyűlésen reformálás alá vette az adósságot. A királyi bért ós a kamarás nyereségét eltörülte, hogy a jobbágyok adómentessége csökkenjen s helyette a kincstári bért hozta be, melyet köteles volt minden jobbágy, jobbágynélküli várnemes s a papnemesek egyrése fizetni. Továbbá kötelesek voltak ezt fizetni a kiváltságos nemesek is, a székelyek és szászok kivételével, de a másik intézkedése Mátyás királynak, mely a harmincadot eltörülte s behozta helyette a
korona vámot (negtigale coronal) a székelyekre is kiterjedt, miért is erre a Székelyföldön nagy felháborodás történt s a nemesség lázongani kezdett Mátyás meghallván ezt, 8 ezer főből álló lovassal és 4 ezer gyalogossal Erdélybe jött a föllázadók lecsillapítására, mely ugyan nehezen ment, de azért több főurat elfogatott ós vérpadon végeztetett ki, ennélfogva a mozgalom lec8iliapult némileg, de a pénzügyi intézkedéseinek minden akadálya ezzel még nem múlt el.
A székelyeket azonban Kázmér lengyel király, kinek akkor Mátyás királlyal háborúja volt, — lázadásra birta, illetve biztatta, mivel a székelyek régi kiváltságaik megnyirbálása s főként a mindinkább elhatalmasodó prirnori osztály ellen panaszkodtak, mivel ez az osztály meggazdagodott s a főbb hivatalokat is kezükbe kerítve, a más két rendet elnyomni törekedett. Az előkelő nemesek már régebb is önkényeskedtek s szentgyörgyi Gróf János 1446-ban közgyűlést tartott Zabolán, melyen a székelyek rendjét szabályozta s a főurak hatalmaskodását szóvátette. Az erdélyi vajda,
mint a székelyek ispánja, ekkor a székelyek régi jogait, kiváltságaikat megerősitó, de mind hasztalan, mert a székely főurak épen olyan hatalmasak voltak, mint a magyar mágnások.
Mátyás király a táborában megtudta, hogy történik a székelyek között a hadban levő mi maros széki és udvarhelyszéki zászlóaljaktól és ezért 1473. december 9-ón Módra várából, a hol akkor táborozott, rendeletet küldött mérai Magyar Balázshoz erdélyi vajda és a székelyek ispánjához. Ebben a királyi okmányban előre bocsátja, hogy a táborban vitézségükért, hősiességekért kitüntet maros széki és udvarhelyszéki katonák panaszolták, hogy a primőr nemesek hatalmaskodnak a más két nemesség fölött; sanyargatják, pénzfizetésre kényszerítik, de mivel a vitéz székelyek senkinek sem tartoznak semmiféle adóval, sem a tisztviselőknek, sem a királynak, kivéve az önkéntes ököradót, — elrendeli, hogy azokat, kik jogtalanságot követnek el, a vajda a székely szokások szerint vagyon-feldulassal büntesse, és hogy tartson — úgynevezett — lustrát, mely alkalommal úgy a lovas székely, mint a gyalog katonák írassanak egybe, vagyis a lovasokat is külön névsorba, a gyalogosokat is külön kell összeírni ós az így összeírt névsor, a primőr nemesek által meg nem változtatható. A gyalogok a lovas osztályba át léphetnek az ispán tudtával, a lovas székelyek pedig a primőrök közé csak abban az esetben léphetnek át, ha három örökségre tesznek szert. Ezen lustra alkalmával egy Fáncsi Mihály nevű dúsgazdag primőr nemes azt a hírt terjesztette el, hogy Mátyás király meghalt, mire a székelyek ismét lázongani kezdettek ós Kázmér lengyel királyhoz akartak pártolni, de miután követeik által meggyőződtek a hir valótlanságáról, nyomban lecsendesültek.
A hadszervezetben tehát a primőrök kialakulásával változás áll be, a mennyiben igaz ugyan, hogy eleinte a primőrök is személyesen, még pedig lóháton, miként a lófők, teljesítették a szolgálatot, de későbben, háború esetén birtokaik arányában megfelelő számú fegyverest is kötelesek voltak kiállítani. És az erőszakoskodásuk a katonai téren abban kezdett megnyilvánulni, hogy minden esetben, midőn a lófő székely ideig-óráig ló nélkül volt, a primőr tisztviselők nyomban a harmadik rendbe degradálták, mi pedig jogvesztés volt. Mátyás király halála után a királyválasztás következett. Nagyban pártoskodtak országszerte, így Erdélyben is, hol az akkori vajda Báthory Albertet akarta királlyá választatni, sőt királlyá is kiáltatta, de azért a magyar
trónt mégis Ulászló király nyerte el, a ki megválasztatása után Geréb László püspököt és Veres Pétert Erdélybe küldötte, hogy az erdélyiek is hűségesküt tegyenek le, de már ekkor Albert követei is itt voltak a Székelyföldön, azonban sikerült Ulászló követeinek a hűségesküt letótetni a székelyekkel ós Geréb László meg Veres Péter azoknak a zavargó székelyeknek, kik Albert pártján voltak, bocsánatot adtak.
Báthory vajda pediglen halálos ellensége volt a székelyeknek s ezért zaklatta, jogaikban sértegette.
„Inkább szeretném — mondta — hu a
székelyek földjén undok pusztaság lenne,
minthogy azt a székelyek lakják, mert sem
hasznot nem tesznek, sem nem szolgálnak a
királynak.”
Épen ezért fenyegetéseire a székely azzal felelt, hogy királyához, Ulászlóhoz felségfolyamodványt nyújtott be, melyben leírják a vajda kegyetlenségeit, erőszakosságát és azt Írták, hogy inkább családjaikkal elhagyják az országot, de a vajda alatt nem maradnak. A zavar azonban nem csendesedett. Ulászló 1493 ban Erdélybe jön főleg azért, hogy a pénzviszonyokon segítsen, a haderő létszámát emelje s ezért novemberben Szeben városában országgyűlést tart, összegyűjti a rendeket. Ezen az országgyűlésen uj adót vettetett ki, — de ez a székelységre nem vonatkozott,
— továbbá felkelés is rendeltetett el, melyen a székelység '1/16-od részével kellett a felkeléshez járulni, az új vajda: Drágffy vezérlete alá. Ulászló ekkor szintén szabályozta a székelyek hadszervezetét, illetve a felkelés módozatait meghatározta. így például, ha Moldva ellen folyt a háború, a király vezetése alatt az összes fegyverfogható székely tartozott hadba vonulni, még pedig előre nyomulás, azaz támadás alkalmával legelői, úgynevezett elővédet alkották, visszavonuláskor pedig a hátvédet, szóval mindig a legveszedelmesebb helyen kellett harcoljanak, még pedig
15 napig a sajátjukból kellett fenntartsák magukat és teljesen élelmezzék is. Ha pedig
nem a király vezette személyesen a hadsereget, hanem a király helyettese, akkor az öszszes székely katonaságnak csak fele tartozott szolgálni. Ha Oláhország ellen folytat háborút a király, vagy helyettese vezetése alatt az ország, akkor minden széki kapitány vezetése alatt huszankint tartoznak hadba vonulni és az élelmezéssel a szék tartozik. Ha pedig nyugat felé kellett a székelységnek háborúba menni, akkor a széki kapitányok vezetése alatt csak 10-enkint voltak kötelesek fölkelni ós az élelmezést a szék fizette. Ha az ország határain belül folyik a háború, mindig a körülményeknek megfelelően határoztatik meg a felkelés módozata és létszáma.
Tehát Ulászló is csak a számarányt határozta meg a hadba vonulásra, de a szervezetüket nem érintette, a mely abban az időben is a székelység ősi joga volt. Ősi joga volt az is, hogy miként élelmezze azokat a csapatokat, melyek 15 napnál tovább szolgáltak a haza határain túl, továbbá azokat a 30 as és 10-es csapatokat, melyek a nyugati háborúkban részt vesznek. Ebbe beleszólni még a székelyek ispánjának se volt joga, önként adták össze a pénzt élelmezésre. Zsoldot tehát nem adtak, mert a székelyek között nem ismerték a zsoldot. Az pedig, hogy az élelmezést közösen adták össze, szintén nem Ulászló újítása volt, hanem régi székely uzus. Egymás között ezen alapra
gyűjtöttek pénzt, melyhez se a vajdának, se az ispánnak semmi köze nem volt. A fő az volt, hogy a székely katonát nem fizette senki és hogy ők mi módon segítettek magukon, az nem is tartozott senkire. Ez alapot lóbeszerzési alap (furázsi alap) címén még ma is ismerjük.
A felszereléshez tartozott legelőször a ló, azután a kopja, páncél és sisak. A gyalogosok felszerelése volt a kéz itt kezdetben, vagy a kopja, vagy pedig egy-egy jó kézbeli. Egyenruhájuk nem volt s később a tűzi puska és a kard, meg a pisztoly voltak a felszereléshez szükségesek. A széki kapitányok alatt vonultak hadba az egyes székek katonái. A kapitány kötelessége volt fegyelmezni, a rendet fenntartani és a széki tisztviselőkkel lustrákat tartani, melyen megvizsgálták az összes katonakötelezettek lovait, összes felszereléseit. A kapitány alatt állott a vice kapitány, a hadnagyok és a tízesek felelősek voltak az ők szakaszaikért. Valószínű, hogy békeidőkben gyakorlatokat tartottak úgy a lövésekben, mint a harci módokban.
Az általános, vagyis a nagy lustrák alkalmával, ép úgy felszerelve állítottak ki, mintha háborúba mennének. Szóval teljes felszereléssel.
A hadsereg fent vázolt önállósága egész a XVI-ik századig megmarad, a mikor is lényeges változáson mennek át a katonai viszonyok, melyekre később visszatérünk.
Említettük, hogy a főrabonbáni legfőbb cím eltörlése után, helyükbe a székely gróf, vagyis a székely ispán lépett s ez sokáig meg is maradt, de az elhatalmasodó erdélyi vajdák e főtisztséget magukhoz kaparintották s így a székelyek ispánja az erdélyi vajda volt ez időben, de úgy, hogy azért az ispán, mint külön személy hatásköre teljesen és sértetlenül fennmaradt s így egy személyben két külön hatalmat gyakorolt a vajda. Ezért fordul elő tehát ebben az időben az ilyen kifejezés, hogy az erdélyi vajda, mint a székelyek ispánja.
Forrás: Székely Nép/1914. Február 26; 22. sz.
Kép Kép: A szárhegyi Lázár kastély, Orbán Balázs; A Székelyföld leírása