Szerző: D r. Balogh István
Mátyás király azonban 1463 ban a székely, szász és a magyar natio hadszolgálatát és szervezetét is alkotmanyszerüleg szabályozta, a tolnavári országgyűlésen március havában, de azért a székelyek az úgynevezett közös sereg kötelékebe nem tartoztak, a szabályozás csak annyiban terjed ki a székelyekre, hogy meg volt állapítva az, hogy háború esetén milyen mennyiségben kötelesek hadba állani. Ez pedig az volt, hogy a fegyverfogható székelység háború esetén az összes legénységnek 1/3-át volt köteles hadba küldeni, egyharmada otthon marad a határ védelmére. Azonban nagy veszély idején kötelesek voltak egytől-egyig talpra állani, kik fegyverképesek voltak.
A szék kapitányain nagy felelősség nyugodott. Kötelesek voltak időnként megvizsgálni a létszámot, hadi felszerelést. Ilyen alkalmakkor úgy az embereket, mint a lovakat szigorúan megvizsgálták, mert mindig olyan állapotban kellett legyenek, hogy harcra készek lehessenek. Minden székely katona a saját költségéből kellett élelmezze magát. A fölszerelés is saját tulajdona volt. A háborúba való felhívás a királytól, vajdától, vagy a székely ispántól jött a kapitányok kezébe, és a kapitányok véres kardot hordoztattak szót, dobszóval, vagy jeltüzekkel adták tudtára a katonának
És a székely bármikor is történt ez, lelkesülten ült lóra és vígan, bátran ment hadakozni, s a midőn az egyes csapatok a fő parancsnok kezébe adattak, a legnagyobb fegyelemnek és parancsnak voltak alávetve. A ki a parancsot nem teljesítette, halállal és ingóságainak elvesztésével büntettetett meg. Ugyanily módon büntetik azokat, kik menet közben elszöknek, vagy bármi módon kibújni akarnak a hadi kötelezettség alól.
Tehát marad a régi mód szerint a székely katonaság szervezete. Egy nagy változás azonban mégis történik ebben az időben, mely nemcsak a hadseregben, hanem az alkotmányukban is változást jelent, de ezt már nem Mátyás király eszközölte, hanem ez önmagából a székelység
bői állott elő. Ez pedig a főnemesek rendjének, az ugy nevezett primőr nemesek rendjének kialakulása.
Hogy miként alakul ki a primőr, vagyis az előkelő nemesség, azt bizonyosra megmondani nem lehet. A legrégibb időkig vissza menve, csak két rendet, a lófő és a gyalogos rendet, tehát egyetlen osztályt, a székely nemességet találjuk, mert jobbágyságról, földhözkötöttségről soha sehol említés nincsen se a krónikákban, se más kútfőkben. És ez a nemesség nem volt kutyabőrön alapuló, nem nemes levél képezte alapját, hanem nemes volt kezdettől fogva faji kiváltságánál, vitézségénél fogva, születésétől kezdve minden székely. Egy kicsi néptörzs, melynek régebbi
hazáját nem tudjuk, s azt sem, hogy ide, a Kárpátok tövébe mikor telepedtek meg, egyszerre úgy áll a történelem kezdetén, mintegy szerves egész, mint egy nagy család, mely több nemre és ágakra oszlik, de amely egyenlő, szabad, független, vitéz, hősies nép, mely önmagát, mint nemes egészet kormányozta akkor, midőn a népvándorlás hosszú folyamatán, a többi néptörzsekben még nyoma is alig volt a szervezetnek, és bátor vitézségüktől rettegett minden nép, melynek egyszer küzdelme volt vele, mondom, ez a nép, ha elgondolkozunk rajta, ma több, mint ezer
év után mi kicsiny utódok: valami csodálat és bámulat fog el.
Ennek a népnek a nemességét, más nem adhatta, csak önmaga. A faja iránti rendíthetetlen összetartó érzése, a földje iránti mély szeretete és önmagába bízó ereje, nemzetérzése tette az egész, és akkor még kicsi népet,nagy családot nemessé: az az érzés, melyet ma ajkára csak ritkán vesz a magyar, s még ritkábban érez : a hazaszeretet!
Ez a nép önmagába hordozta már kezdetben annak a történelemnek csiráit, melyet annyi elmúlt századokon át megcsinált s a melynek láttára
minket késői utódokat büszke önérzet fog el, és épen ez az önérzet kell parancsolja mindnyájunknak, hogy a múltból a jövőre erőt, elszánt bátorságot merítsünk ; hogy ne fajuljon el ez a dicső nép, hanem lankadatlan munkával, szorgalommal dolgozzék ennek a szép, nagy
Magyarországnak fejlődése és virágzásáért. Hogy miként alakult ki a primőr nemesség, mondom, azt nem tudhatjuk bizonyosra,
csakis feltevések, következtetések útján magyarázhatjuk. Valószínű az a feltevés, hogy már akkor, midőn a székelyek e földet elfoglalták, egyes
nemzetség fők utódai bizonyos felsőbbségekkel, előkelőségekkel bírtak a többiek felett, azért, mert már kezdetben vezető szerepet vittek, s ez a magyarázata annak, hogy egyes nemzetségek a főbb tisztségeket, mintegy apáról fiúra viselték, s ez későbben földjoggá is változott, azaz, az ilyen tisztségek viselői nagyobb hatalommal bírván, nagyobb földbirtoknak voltak tulajdonosai, s igy valószínű, hogy lassacskán az ilyen előkelőségek száma megszaporodván, vált ki a lófő és a gyalogos rendből és már Mátyás király előtti időben is szerepelt. E z a különválás a két rendből kezdetben szintén katonai különválás, illetve ez katonai szempontból történhetett, de már később
jogilag és különbségeket szült. A különválás a banderiális rendszer alatt történt. Ezt már többé-kevésbé bizonyossággal megállapították. Rendszeresített alakban azonban csak Mátyás király alatt fordul elő és Mátyás alatt szabályoztatott az egyik rendből a másikba való átlépés feltétele.
(Folytatása következik.)
Szék-helyek
Forrás: Székely Nép/1914. Február 17; 21. sz.
Kép: Az apáczai toronyerőd, Orbán Balázs; A Székelyföld leírása