Szerző: D r. Balogh István .
Minden székben volt egy-egy rabonbán, ezek a főrabonbán elnöklete alatt tartották a főtörvényszéket és tanácsosai voltak a fórabonbánnak.
A főrabonbánt az egész székely nemzet, vagyis az egész nép összesen választotta, még pedig elein az Ápolt (Upolet, a mai Apor) nemzetségből. A főrabonbán székhelye, mint említem, a mai Udvarhely mellett lévő Budvárában volt.
A Székely Krónika szerint a főrabonbán alatt a nemzetségben 6 nagy rabonbán volt (a Krónika Csak 6 székely széket említ) és volt 3 nagy Gyulája1 és egy főharkász2, kik a förabonbán elnöklete alatt a voltak tagjai. Ezeken kívül törvényszéknek volt minden „nem”, illetve nemzetségben 6 harkász, minden harkász alatt 6 kis rabonban s így egy nemzetségben volt 30; a 8 nemzetségben volt összesen 180 kis rabonbán, minden kis rabonbán két századosnak parancsolt, egy lovas és egy gyalogosak és így az egész székely nemzetnek volt 360 századosa s ha egy századot csak 100 harcosra számítunk is, 36.000 harcost állított ki az egész nemzet, melynek fele lovas, fele gyalogos volt, miként ezt Szabó Károly a Székely Krónika alapján kiszámította.
A székek úgy közigazgatási, törvénykezési, mint katonai kerületek voltak. Kötelessége volt széknek úgy békében, mint háborúban a hadserege felett örködni, azokat egy évben többször is ellenőrizni, ha szükség volt rá, lustrálni é a székely katonákról listákat készíteni; ezeket teendőket a szék a kapitánya által végeztette.
Listákba külön vezették a lovas katonákat azoknak vagyonát, hogy tud-e elegendő fölszerelést elállítani, ellenkezőleg a gyalogos rendbe degradálta a szék.
A gyalogosokról szintén külön listákat vezettek. A háborút a fejedelem, későbben a király rendelte el és futárok útján adta tudtul a székelyeknek, kik között véres kardot hordoztak szét, vagy jeltüzekkel adtak tudtul a népnek. A szék hatáskörébe tartozott a községi terhek kivetése, továbbá a törvénykezés, az igazságszolgáltatás.
Kezdetben, két osztály vagy rend létezett a székelyek között. A lovas (lofő vegy régiesen „lonfeu") és a gyalogos (giabrlag). (Lásd: Kállay ns. Székely Nemzet Eredete c. munkáját). De ez nem társadalmi külön osztályokat jelentett, csak katonai megkülönböztetés volt. Egyrésze lóháton, más része gyalogosan vonult hadba.
A székelyek ebben az időben egytől-egyig mind nemes emberek voltak. Egyenlőek, a szabad független nép. Semmiféle adót az államnak, jobban mondva a királynak nem fizetett, kivéve a király születése, névnapja, koronázása alkalmával az ökör-adót, a melyet később az 1599. évi november 20-án hozott törvényeik szerint csak a gyalogosok fizettek, minden 6 ökör után egyet. (Ez eléggé terhes adó volt.) Ezen kiváltsággal szemben azonban kötelesek voltak harcolni, védeni a hazát, valahányszor szükség volt rá.
A székelyek között tehát ismeretlen volt ebben az időben a földesur. Nem volt a szé kely se úrbéres, se hűbéres.
Maguk hozták a törvényeiket a főrabonbán elnöklete alatt. Tehát maga a nemzet parancsolt saját magának, mert maga hozta a törvényeket, választotta a tisztviselőit, szolgáltatta az igazságot és szervezte a hadseregét.
Ilyen szabad nép kevés volt az egész világon. És büszkék is voltak saját magukra, mert hősök, félelmet nem ismerő bátor harcosok voltak, kiknek nevüket ismerték az akkori különböző fajú népek és rettegtek tőlük.
A kereszténység behozatalakor, illetve felvételekor Szent István biztosította a székely nemzet önállóságát, jogaik sérthetlenségét, adómentességét. De tartozott a székely az országot keletről oltalmazni és köteles volt a király udvarában 100 lovast tartani. Szent István királyunknak, ki a keresztséget 1002-ben felvette, az volt a célja, hogy Erdélyt is megnyerje a keresztyén vallásnak. Erdélyt megtámadta, mert ellenállásra talált, a székelyek segítették Szent Istvánt ebben a harcában. Ezért biztosította a király a székelyek jogait.
(Folytatása következik.)
Szék-helyek
Forrás: Székely Nép/1914. Február 17; 18. sz.
Kép: Besenyői templom, Orbán Balázs; A Székelyföld leírása
1 Nemeseket nevezték így.
2 Tisztviselő