Szerző: Dr. Balogh István (1914)1
Azt, hogy a székelyek mikor telepedtek meg e területen, ahol most is laknak nem tudjuk bizonyosan megmondani. A történelem tudósai sokat kutatták a székelyek eredetét, de teljes bizonyságot nem tudtak elérni. Inkább csak következtetésekből állítják, hogy a székely nem hódított nép volt, hanem ősfoglaló.
Ezen következtetések alapja pedig az, hogy a Székelyföldön a földközösség használata, a közös birtoklás nyomai meg ma is felismerhetők. Mar pedig, a történelem tanúsága szerint, a földközösségben élő népek foglaló népek voltak. De még különálló sajátságos jogaik is ezt igazoljak. Azt, hogy a hunok utódai-e vagy nem, avagy kazár eredet-e a székely, nem tudjak tudósaink beigazolni, csak feltevésekből következtetik.
A krónikák és feljegyzésekből valószínűnek látszik és, mint tényt is elfogadhatjuk, hogy a mikor a magyarok Árpád vezérükkel Magyarországot elfoglalták, a székelyek már itt voltak. Így például a Csiki Székely Krónika szerint, midőn a magyarok bejöttek ez országba, a székelyek legfőbb, úgynevezett Főrabonbánja1 követeket küldött a magyarok vezéréhez, Árpádhoz és bemutatta a Székely nép törvényeit, melyek 6 pontban voltak összefoglalva fölajánlották Árpád fejedelemnek hűségüket és szolgálatukat. Árpád a törvényeiket elfogadta, szentesítette és megerősítette. Ezek a törvények a következők voltak:
1-ször. Elismerik, hogy Árpádot és az ő fiait illesse a főhatalom Magyarországon.
2-szor. A mely földet valaki saját kezével szerzend, sajátja legyen: amit közös erővel szereztek, oszoljék igazságosan a szerző felek között.
3-szor. Az ügyek a nép egyetértésével végeztessenek.
4-szer. Aki a Fejedelemnek tett hitet megszegi, fejét és vagyonát veszítse a főrabonbán áldozata előtt; aki a rabon bánok méltósága ellen vét, tűztől-víztől tiltassék el, — (száműzessék.)
5-szőr. Ha valaki a nagy és kis Rabonbánok vagy Harkász tisztviselők közül a Nemzet ellen törne, az örökösen az „Ápolt” nemzetségéből választandó rabonbán ítélete alá vettessék.
6-szór. Ki a Főrabonbán áldozatára meg nem jelenik, ketté vágassék.
Tehát a krónikák szerint is a székely nem hódított nép volt, kiket a magyarok hódítottak meg a honfoglaláskor, hanem ősfoglaló nép, ki a magyaroknak szövetségese lesz nyomban, a midőn Magyarországot meghódítják.
A székelyeknek fejét, vagyis a legfőbb tisztviselőjét, Főrabonbánnak hívták.
Ő volt a székely nemzet legfőbb bírája, legfőbb papja és a katonaság fővezére. Ő vezette hadba a nemzetet az ellenség ellen, ő hirdette ki a törvényeket, őrködött azoknak megtartása felett, s halállal büntette azokat, kik megszegték a törvényeket.
A magyarok bejövetelekor a Főrabonbánt „Z a n d i r h á m” nak hívták, ki, midőn Árpád fejedelem a felolvasott törvényeket elfogadta összehívta a székely népet Budvárába, amely mai Udvarhely városa mellett feküdt, itt kihirdettette áldozati szertartás mellett, a nép pedig örömmel fogadta. Az áldozati szertartás abból állott, hogy Isten szabad ege alatt ökröt leütöttek. Ez volt akkor az Istentisztelet, még nem lévén kereszténység. — Midőn a Főrabonban gyűlést tartott, áldoztak. Ilyen gyűlések alkalmával hirdették ki a törvényeket, itt büntették meg a bűnösöket, törvényrontókat gonosztevőket és latrokat.
(Folytatása következik.)
Szék-helyek
Kép: Budvár hegye és Jézus kápolnája Székelyudvarhelyett
1 Forrás Székely Nép 1914. 02. 14. és 17
1 Rabonbán, a hitelét vesztett Csíki székely krónika szerint Attila halála, sőt egy darabit a magyarok honfoglalása után is a székelyek választott kormányzója és főpapja volt, ki a nép nevében mutatta be az áldozatokat és pedig a népgyüléseken, midőn a nép határozatait szentesítette, hadban a népet vezette, békében igazgatta. Székhelye e forroás szerint az Udvarhelytől DNy-ra eső Budvára volt, mig az áldomásokat, vagyis gyüléseket ugyanazon vár alatt, a Küküllő mellett tartották. (Pallas nagy lexikona)