Felső-Háromszék felé vettük utunkat. Kézdivásárhely volt megállapodásunk első helye. Csodálatos szűk építkezése, kapuszélességü utczái minden idegennek fölkeltik figyelmét. Egyébiránt a főleg iparos és czivis város nagyon emlékeztet Tordára.
Innen a polyáni Vénus forráshoz kocsiztunk ki. Érdekelt bennünket a Vénusvizet tartalmazó palaczkok óriási szénsav mennyisége, mely dugót,
vizet is pezsgő-módjára ki szokott lökni magából, Annál inkább, hogy itt-ott rebesgették, mintha az Apor-féle szénsavgyár vaspalaczkjaiból préselnék bele a szénsavat.
Ez azonban hihetetlennek tetszett már csak azért is, hogy abban az esetben egyszerűen nem fizetné ki magát. A mint megérkeztünk, rögtön
feltűnt előttünk a bonyolult berendezés, gőzgéppel, nagyon leleményes öntöltő készülékkel s nemsokára a szíves felvigyázó szavaiból is megértettük, hogy itt ugyan szénsav préseltetik a forgalomba kerülő vízbe, de nem mesterséges szénsav, hanem a víz saját szabad szénsava, mely az elillanástól ügyes szerkezettel van megóvva. Aki a szabad szénsavas vizet kedveli, bátran ihatja a Vénus-forrást, mint
természetes szódavizet.
Megjelent: Székely Nemzet 1895/115 sz.
Kép: A Venus ásványvíz igazgatóság levelének fejléce. RNL KMO F. 9. 841. á. 1894/XXI/17.