1116. február 3. Könyves Kálmán halála

„A strigákról [varázserővel bíró, vámpírszerű lények] pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék.” (Eredetileg így hangzott Könyves Kálmán azon híres kijelentése, miszerint „boszorkányok pedig nincsenek.”)

1116. február 3-án, két évtizedes uralkodás után hunyt el Könyves Kálmán magyar király (ur. 1095-1116), I. Géza (ur. 1074-1077) idősebbik fia.

997. február 1. Géza nagyfejedelem halála

„Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy szűnjenek meg gondjaid. Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. Tőled származik a születendő fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelelően rábízza.”
(Részlet Szent István király Nagy legendájából)

1738. január 25. A Porta Erdély fejedelmévé nevezi ki Rákóczi fiát

„Most sóhajtjuk leginkább a mi megholt urunkat,
mert szomorúan kell néznünk
az atya és a fia között való nagy különbséget.
Igen messze esett az alma fájától.”

(Mikes Kelemen)

1738. január 25-én állította ki I. Mahmud szultán (ur. 1730-1754) Rákóczi József nevére azt az athnamét, mely a néhai fejedelem fiát Erdély uralkodójának ismerte el. A kinevezés a későbbiek során semmilyen gyakorlati jelentőséggel nem bírt, ugyanis a török támogatással Magyarországra induló Rákóczi hadjárata teljes kudarcba fulladt, az év végén pedig ő maga is meghalt.

1919. január 29. A „legbátrabb város” kiűzi a cseh megszállókat

„Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a „Legbátrabb Város” („Civitas Fortissima”) címet adományozza.”
(Részlet a 2005. évi XXXIX. törvénycikkből)

Vereség kellett a korszerűsítéshez

A Kós Károly Akadémia által szervezett történelmi előadássorozat meghívottjaként nemrég Pollmann Ferenc hadtörténész, kutató, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa beszélt az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének szerkezetéről és felszereltségéről az első világháború előtt és alatt.