1941. április 3. Teleki Pál öngyilkosságot követ el

1941. április 3-án lőtte magát főbe Teleki Pál földrajztudós, politikus, Magyarország miniszterelnöke, várnegyedbeli otthonában.

 

A nagy múltú erdélyi családból származó Teleki magántanulóként járta ki a bencés középiskolát, majd Budapesten jogot és földrajzot, valamint államtudományt tanult. 1902-től volt gyakornok a Lóczy Lajos vezette földrajz tanszéken, 1910-ben a Földrajzi Társaság főtitkárává, három év múlva az MTA levelező tagjának választották. Önkéntesként harcolt az első világháborúban, a párizsi békekonferencián pedig bemutatta az 1910-es népszámlálás eredményei alapján készített „vörös térképét”, amit Magyarország határainak igazságos kijelölése érdekében rajzolt meg. Annak ellenére, hogy Teleki afrikai és amerikai útjai, valamint Japánról készített atlasza révén nemzetközi szaktekintély volt, Versailles-ban mégsem érhetett el sikereket.

A tanácsköztársaság után Svájcból tért vissza Magyarországra, Horthy Miklós 1920 júliusában miniszterelnökké nevezte ki. A tudós vélhetően legitimista volt, és mivel IV. Károly első visszatérési kísérlete során gyanúba került (Szombathelyen találkozott a királlyal), 1921 áprilisában lemondott posztjáról. Teleki Pál első miniszterelnökségéhez fűződött a numerus clausus törvény, mely a magyarországi nemzetiségek arányában osztotta el a felsőoktatási helyeket. Ez a törvény elsősorban a zsidóság ellen irányult, mely arányánál jóval nagyobb számban képviseltette magát az egyetemeken (a jogszabály 1926-ig volt érvényben).

Teleki 1921 után visszavonult a politikától, Horthy magyarországi főcserkésszé nevezte ki, 1933-ban ő szervezte meg Gödöllőn a szervezet világtalálkozóját. A húszas években a budapesti egyetem közgazdaság-tudományi karának dékánja, majd a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (a Műegyetem elődjének) rektora lett, 1930-ban a kormányzó Corvin-lánccal jutalmazta. Valószínűleg szerepe volt az 1925-ben botrányt okozó frankhamisítási ügyben, a hamis bankókat ugyanis, melyekkel a francia gazdaság romba döntését tervezték, a Teleki vezette Térképészeti Intézet alagsorában nyomtatták.

A tudós egészen 1938-ig nem tért vissza a politikába, ekkor kultuszminiszterként kapott bársonyszéket az Imrédy-kormányban, majd a Magyar Élet Mozgalmat szervező politikus megbuktatása után Horthy őt választotta kormányfőnek. Teleki 1939 tavaszától haláláig, két évig állt az ország élén, második miniszterelnökségéhez alatt fogadták el az 1938 végén beterjesztett második zsidótörvényt (1939/IV. tc.), s mandátuma idején történt például az 1939. márciusi kárpátaljai bevonulás, vagy a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) révén Észak-Erdély visszacsatolása.

Külpolitikai célja a fegyveres semlegesség megőrzése, az ország erejének háború utáni időkre való megtartása volt, az angolszász államokkal ápolt jó viszonnyal próbálta ellensúlyozni a fokozódó német nyomást. Hitler lengyelországi hadjárata idején nem járult hozzá ahhoz, hogy a német csapatok magyar vasútvonalakat használjanak, a lengyel menekültek előtt ellenben megnyitotta a határt, menedéket nyújtva számukra az országban. Ugyanakkor az 1940-es német világháborús sikerek után november 20-án hazánk megkötötte a háromhatalmi egyezményt, melyben vállalta, hogy segíti Olaszországot és Németországot, ha egy új belépő fél támadná meg őket.

Ezt kívánta ellensúlyozni a Jugoszláviával december 12-én aláírt örök barátsági szerződés, ám a délszláv események nem Telekinek kedveztek: 1941 tavaszán egy németellenes katonatiszti csoport hajtott végre puccsot Belgrádban, ami után Hitler célszerűnek látta a jugoszláv állam felszámolását, és – hogy szorosabbra fűzze a német–magyar viszonyt – hazánk katonai részvételét, továbbá az országon való átvonulás engedélyezését kérte. A Teleki-kormányra hatalmas nyomás nehezedett: Németország a hadsereg vezérkarán keresztül gyakorolt befolyást, és újabb revíziós sikereket helyezett kilátásba Magyarország számára, ugyanakkor Nagy-Britannia egyértelműen kinyilvánította, hogy minden Jugoszlávia elleni katonai lépés hadüzenetet jelent hazánk számára.

A miniszterelnök összeomlott a lehetséges következmények súlya alatt, és 1941. április 3-án öngyilkos lett, búcsúlevelében Horthyt vádolva a kialakult helyzetért. Teleki tettét az angolszász közvélemény tisztelettel, kétségbeesett németellenes megnyilvánulásként értékelte, a londoni parlament üres széket tartott fenn számára a háború végéig. Horthy Teleki Pál halála után Bárdossy Lászlót nevezte ki kormányfőnek, akinek utasítására a Magyar Honvédség csatlakozott április 11-től a Jugoszláviát megszállókhoz, mely lépés a brit fenyegetéssel ellentétben akkor még nem jelentett casus bellit.

Szerző: Tarján M. Tamás

 

rubicon.hu