Március 23-án, csütörtökön 17 órától, a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház Pincegalériájában nyílt meg Nemes András Csaba szobrász és Vajna László K. festőművész Emberközelben című kiállítása.
A kiállítást dr. Deák Ferenc műkritikus méltatta.
Nemes András Csaba (1968, szobrász, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem) kisplasztikái az ember sziszüphoszi küzdelmeit, állandó reprezentációs határhelyzeteit vagy próbatételeit teszi górcső alá. Az ember általános főnév azért is találó figuráira, mert a fémszerkezetre műgyantával felvitt alakjainak megnyúlt végtagjai, vékony alakjainak csontszerkezete a lényeget, a bennünk lakozó vágyakat jeleníti meg. Az alkotó erős önreflexiókat kódol figuráiba. Így a vágyak és emlékképek humoros és ironikus tükörképekké válnak. Figurái egy mozgássor pillanatából emelkednek ki, de előre sugallják a következő lépés folytatását is. Nem véletlen, hogy animációs filmek hőseivé is válhatnak (Mira Marincaș fotóművész animációs alkotásain). Szabadságvágyuk erős. Így kerülhetnek az ismétlődő cselekvések mókuskerekébe vagy a mítoszok határokat feszegető küzdelmeibe. A nagy vágyak, kis formák szintézise fokozza a humor erejét.
A kézdivásárhelyi tárlat megnyitón Deák Ferenc így vélekedett:
"Nemes András Csaba (1968) kolozsvári szobrászművész művészetéről gazdag filmanyag lelhető fel az interneten. Gyerekkorától a nagy kolozsvári szobrászok (Benczedi Sándor, Vetro Artúr és Gergely István) közelében jár kél és alkot. Közben öntőműhelyben tapasztalja Hephaisztosz titkait, majd rajztanári végzettségét szobrászszakkal tágitja. Nyilatkozza, hogy mozdonyvezető és kazánkovács ősökre tekint vissza, innen gondolom, hogy elődei hőfokát kisplasztikáinak intellektuális szerepjátékaiban éli újra. Nyilatkozataiban gyakran elhangzik, hogy szinvak. A kezdetben pályáját hátráltató szempont, később a csontvázig hatoló tapintás képességét hozza felszínre. Fémszerkezetre épített műgyanta fémeste patinázott felületei mozgalmas impressziót játszanak." ...
"Több helyen szűrreáll lényeknek nevezi alakjait, de ha a szerepjátékok lélektani analíziseként nézzük, akkor az esendő ember nagyratörő vágyait, vagy a nagyratörő ember esendőségét szeretjük bennük."
Vajna László K. (1976, festőművész, jászvásári G. Enescu Művészeti Egyetem) monumentális festészete geometrikus formák zárt tömbjeivel mitikus ősrobbanásokat tár fel. Képeinek plasztikus tömörsége és felületeinek több rétegre épülő figuratív elemei metafizikus gondolatokat közvetítenek. Az egyetemes gondolatok transzcendens erejét jeleníti meg. Nem illúziókat, hanem gondolatokat közvetít. Erős elvonatkoztató képességgel a látás erejével szembesít. Ezért is gyakori Argosz szemének megjelenítése képein. Absztrakt figurái mitikus terekben léteznek. Így zárt formák és nyitott terek, mozdulatlanság és lebegés, harmónia és kontraszt egyszerre van jelen képein. Jellemző képeire az is, hogy a nagy egységes felülettel szemben egy kis részelem elmozdulása sajátos erőviszonyt alakít ki. Képei erős emóciókat és mély meditációkat indítanak el a befogadóban.
A már említett kézdivásárhelyi tárlatmegnyitón Deák Ferenc igy beszélt Vajna László alkotásairól:
"Vajna László Károly számítógépes levonatai nem tagadják meg nagy táblaképeit, hanem egy intimebb viszonyba engednek betekinteni. Nem tanulmányoknak szánja későbbi festményekhez, és nem járulékos kiegészítő elemeknek a meglévő képekhez. Misztikus és metafizikus, figurativ elemeket és geometrikus formákat egyesítő festményein is több réteg és eltérő festékrétegek alapozták meg a látható felszínt. De ott is érzékelhető, hogy az idő rétegeiként felsejlik a mélység, és karcolatok és kontrasztos színfelületek feszültsége tartja fenn a robbanni készülő egyensúlyt. Most levonataiban gondolatainak röntgenfelvételeit láthatjuk. Itt a rétegek nem elfedik egymást, hanem átsejlenek egymáson, egy képen belül az akvarellszerű légies foltok a szén és a tus határozott rajzos vonásaival és a metszet arkaival együtt úgy tud létezni, hogy festői hatásuk egybentartja a részleteket. A nagy méretű festmények színtömbjeihez képest itt a részletelemek lépnek elő.
A jelen kiállításon Argosz és Keresztelő Szent János párhuzamba állítása lehet a művészi szerepkör attribútuma is, hiszen mind a ketten látnoki szerepben és drámai végkifejlettel egy magasabb értékrendet követnek.""Vajna László Károly számítógépes levonatai nem tagadják meg nagy táblaképeit, hanem egy intimebb viszonyba engednek betekinteni. Nem tanulmányoknak szánja későbbi festményekhez, és nem járulékos kiegészítő elemeknek a meglévő képekhez. Misztikus és metafizikus, figurativ elemeket és geometrikus formákat egyesítő festményein is több réteg és eltérő festékrétegek alapozták meg a látható felszínt. De ott is érzékelhető, hogy az idő rétegeiként felsejlik a mélység, és karcolatok és kontrasztos színfelületek feszültsége tartja fenn a robbanni készülő egyensúlyt. Most levonataiban gondolatainak röntgenfelvételeit láthatjuk. Itt a rétegek nem elfedik egymást, hanem átsejlenek egymáson, egy képen belül az akvarellszerű légies foltok a szén és a tus határozott rajzos vonásaival és a metszet arkaival együtt úgy tud létezni, hogy festői hatásuk egybentartja a részleteket. A nagy méretű festmények színtömbjeihez képest itt a részletelemek lépnek elő.
A jelen kiállításon Argosz és Keresztelő Szent János párhuzamba állítása lehet a művészi szerepkör attribútuma is, hiszen mind a ketten látnoki szerepben és drámai végkifejlettel egy magasabb értékrendet követnek."
Képek a kézdivásárhelyi tárlatmegnyitón készültek. (A szerző képei.)
Tóth